Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 4. szám - Apáti Miklós: Kiss Anna Boldog változata elé

Kiss Anna Boldog változata elé Következzék itt egy színdarab. Egy vásári komédia, melyet — bár látha­tóan szabad térre álmodta Kiss Anna, a varázsló-kedvű költő — akár kő­színházban is elő lehetne adni. A játszó személyek közt ismerősök és idegenek, fél-ismerősök és fél­idegenek nevei tűnnek föl. A legismerősebb Kóc-Ilona, ez a madonnásan, keserűen magányos, nagy tudású falubolond-lány, akinek még a hajában is ész lehet, nemcsak a fejében. Fölbukkan aztán két kóbor, gyaníthatóan ágrólszakadt, de szerencsére örökké talpraeső komédiás, akik még arra is képesek, hogy a törött cserepet eladják. S mind sokasodnak a személyek, valódi vásári sokadalom keletkezik, valódi élet tülekszik föl a színpadra, a maga vaskosságával, örömeivel, lüktető indulatával. Hogy mi lesz közben Kóc-Ilonával, aki bolond is, de nem is? Szemléli a tömeget, a színészekhez még szól is, de magányát föl nem oldja semmi. Vele nem történhet meg semmi, még a halál sem. Hiszen, valljuk be, iga­zából Kiss Anna jókedvű komédiája mégiscsak arról szól, hogy meghal az élet, ha nem vagyunk képesek fölfogni a csodát. Kóc-Ilona attól boldog, hogy ismeri a csodák erejét és hatalmát, és ismeri az élet együgyűnek lát­szó, de talán mindennél jelentősebb tényeit is. Ha keressük a szűkítés lehetőségét, akkor ne is csak egyszerűen szín­darabnak mondjuk Kiss Anna itt következő szövegét. Hiszen tarthatjuk versnek is akár, mert éppen ő tette érdemessé a verset arra is, hogy ráol­vasásnak, bájolónak vagy akár mondókának tarthassa magát. A Boldog változat egy újfajta monodráma: Kóc-Ilona fél-bolondsága változik át új és új, nálánál is magányosabb alakzatokba, hiszen a kóbor vándorkomé­diások is kicsit Kóc-llonák: költők, igazságtevők, varázslók. Nincsenek itt valóságos: családi, baráti, kivált: munkahelyi kapcsolatok. Mindenki önál­lóan „fetreng az immanenciában”, egyesegyedül „éli az életét”. Vérbő komédia ez, vérbő komédiások szükségesek az előadásához. Most, amikor nosztalgia-hullámként mutatkozik igény a comédia deli’ arté-ra, a népi vásári komédiára, mint egyfajta, folytonosan értékesebbé levő régiségre, Kiss Anna népi bölcsességgel, játszó kedvvel ízesen átjárt mai komédiája fölfedezendő érték. APÁTI MIKLÓS 304

Next

/
Oldalképek
Tartalom