Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Galambosi László: Dárdáit szétnyitotta (vers)
GALAMBOSI LÁSZLÓ Dárdáit szétnyitotta József Attila emlékének. Dárdáit szétnyitotta már a kékingű Tavasz előtt a páncélzatán Tél vitéz. Csapongnak zászlós dobverők a folyók fölött, bő zene tombol, száguldó üteme táncba hív minden ébredőt. Bő zene tombol. Hallod-e, Bölesszavú? Emeld föl fejed. A Föld körül hullámzanak a pirostolM reggelek. A tűzből fölcsiapó világ mögött a roppant kalitkák üszkösre marva rengenek. Bedőlt a téli éjszaka, sugár a sugárt emeli. "Várják a vesszőzötteket eszméid pajzsos termei. A mélybe rántó csonkokat, égett gyökerű gondokat az öröm fodra elnyeli. Attila, kötjük a reményt, hálójával kifogjuk az idő pikkelyes gyöngyeit. Tükrözzön szebbé az igaz. Sorsunk madárral-teli rét, hol barka bontja köntösét. Vállunkra szirmos gally havaz.
