Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Simonffy András: Kompország katonái V. (Történelmi kollázsregény)
ajánlására a legkiválóbb minősítéssel kezdhette el katonai szolgálatát a híres tiroli 11-es császárvadászoknál, Kőszegen, az alakulat székhelyén. A kőszegi évek alatt ismerkedett meg Bakó Ilonával, a le- ánylíoeum egyik fiatal tanárnőjével, akit az első világháború után feleségül is vett. A cs. és kir. tábori vadászzászlóaljak századait 1911. október elsejével kerékpárszázadokká szervezték át, és a későbibi végzetes csaták színhelyén, Dél-Tirolban gyakoroltatták őket. Kis János ekkor már főhadnagyi rangot visel, és századparancsnok. Itt éri őt a világháború kitörésének híre. (...) Kis János (...) részt vett a véres gorlicei csatában, majd 1915 tavaszán a jaroslawi ütközetben, mígnem 1915. május 25-én alakulatával együtt bevagonírozták, és az olasz frontra szállították őket. Ott az isonzói csatákban többször megsebesült, és számos kitüntetésben részesült. (...) Éppen egy ilyen ütközet vetett véget frontszolgálatának — sőt majdnem életének —, amikor 1917 végén zászlóaljparancsnokká nevezték ki. Bécsben a Rudolf kórházban ápolták, és bár megmenekült attól, hogy lábát amputálják, a súlyos sebesülés miatt jobb lába merev maradt és megrövidült. Bécsből utókezelésre a kőszegi kórházba került. Súlyos sebesüléséből felépülve a kőszegi katonai alreáliskolában kapott beosztást, mint nevelő tanár. Történelmet adott elő. Kis János számára új élet kezdődött, amelyet már Bakó Ilonával járt végig, akit 1919. április 7-én vett nőül. Ugyanabban a hónapban ismerkedett meg Kis János Zsilinszky Endrével, aki a tanácskormány hatóságainak a letartóztatásától tartva, az ő segítségével menekült Ausztriába. (...) Kiváló képességeit felettesei nagyra értékelték. Ennek köszönhette — egyebek között —, hogy 1929 augusztusában beosztották abba a tiszti csoportba, amely részt vett Olaszországban az udinei hadtest gyakorlatán. Hosz- szú évekig tartó soproni szolgálata után 1933-ban Baranyába helyezték, mint az újonnan felállított 4. honvéd határőrezred parancsnokát. (...) Itteni működése alatt különösen a hitlerizmus hatására egyre fenyegetőbb méreteket öltő sváb kérdéssel kellett megismerkednie. Ekkor már sűrűsödtek a találkozói Bajcsy-Zsilinszky Endrével, aki beszámolt neki íróbarátjával, Kodolányi Jánossal tett baranyai utazása döbbenetes tapasztalatairól. Kis János a harmincas évek második felében jutott el katonai pályafutásának csúcsára. 1935-ben az I. honvéd vegyesdandár parancsnokává nevezték ki, majd egy évre rá a „gyalogsági szemlélő mellé beosztott gyorscsapat és gépkocsi-alakulat szemlélője” lett. Végül 1938-ban gyalogsági szemlélői kinevezést kapott, és november 1- én az altábomagyi rangig emelkedett. A második világháború küszöbén nyilvánvalóvá vált számára, hogy Magyarországot ismét a német imperializmus veszélye fenyegeti, és végzetes következményekkel járhat a magyar kormányok németbarát politikája. Bajcsy-Zsilinszkyn kívül ebben a felismerésben különösen Szabó Dezső erősítette meg, akinek nem csupán olvasta éles németellenes publicisztikáját, hanem eljárt — természetesen civilben — a Marcibányi téri előadásaira is. Magas katonai beosztásával egyre inkább összeegyeztethetetlen- né vált az a tudatos szembenállás és ellenzéki magatartás, amellyel