Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 11. szám - Villányi László: Trója (vers)
mikor rakták össze apáink hova néztek nézhettek-e egyáltalán vagy fejüket nyomták lefelé le az erekig s csak izmaik mozdulhattak míg elkészült a mű hatalmasodva fölöttük Figyeld ahogy kikéi, ahogy zöldje sokasodik. Gyümölcse is duzzad hamarosan, s ekkor vedd elő a tisztára mosott üveget. Szűk szájától nagy ívben púposodjon, látsszék: tágas benn a tér. Ezt kell úgy a szárhoz illeszteni, hogy mélye felé nőjön a gyümölcs. Most pihenhetsz egy kicsit, dicsérd a termés teljesedését. Esetleg ecetesvizet tölthetsz az üvegbe. A végső tettet elkapkodni nem szabad. Türelmesen várd ki: érjen a gyümölcs, szinte töltse ki az üveget. Mikor már bizonyos: a szűk szájon csak szétrohadva juthatna ki, egyetlen, könnyed mozdulattal — vágd le száráról. milyen lovat húztunk magunkhoz szeméből szemek lesik ijedt szeretkezéseinket hasa alatt a hinta rettegett ringatás és hiába a cukorbegy hiába a szavalat jóságáról megsimogatni képtelenség mit remélt aki húzta aki megizzadt a kötélnél fegyvert játszótársat mit remél aki paskolja bevallja-e félelmét próbálunk úgy élni mintha itt se volna álmodhatjuk szelídítjük egy cirkuszban de fölónk hajol ekkor is figyeli forgolódásunk jegyzi kinyögött szavainkat 928
