Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - TANULMÁNY - Cushing, George F.: Ady és Krúdy

relmes szerelemről, azonban férfi és nő 'kapcsolata nála sem boldog: közvetlenül a felszín alatt mindig feszültségek húzódnak, s időnként hevesen ki is törnek. Rezeda kijelenti magáiról, olyan szavakkal, melyeket Ady is írhatott volna: „Én beteg és életunt férfiú vagyok”; asszonyokkal csupán gondolatban mulatozik, mert a valóságos életben valami egészségtelen félelem visszatartja tőlük.39 És midőn a hús—vér Krúdy arról ír feleségének, hogy néha őrült és tébolyodott, s hogy olykor önkívülete esztelen tettekre ragadtatja, s aztán nem győz nyomorultul szánakozni miattuk, megint csak Ady visszhangzik fülünkben'.40

Krúdy is, Ady is fullasztónak érezte a jelent és problémáit, s időnként mindketten szökni vágytak előle. Ady „Azúr-országban” vágyott élni, Krúdy pedig olyasféle — a fennállótól különböző — társadalomiban, amely még észrevehetően magyar, s kissé feudális. Talán romantikusnak látszik ez az eszmény — s valóban, mind Ady- ban, mind Krúdyban markáns romantikus vonások fedezhetők fed. Romanticizmusuk azonban egyáltalán nem 19. századi. Am csínján kell bánnunk az efféle izmusok emlegetésével. Természetesen Adyiban és Krúdyban' is meglelhetjük koruk legkülönfélébb irodalmi irányzatainak nyomait, az irodalomtörténészek által olyannyira kedvelt izmusok nyomát, express ziomizmusét, impresszionizmusét, szimbolizmusét, szürrealizmusét stb. Azonban Ady és Krúdy igazi nagyságát éppen1 az a furcsa tény adja, hogy egyáltalán nem lehetséges takarosán beskatulyázni őket. Kidagadnak mindenféle skatulyából. Ezzel megnehezítik a kezdő (kritikusok és irodalomtörténészek dolgát: tökéletesen lehetséges ugyanis Adyt bármilyen irodalmi irányzat főalakjává megtenni — igen gyorsan láthatóvá teszi ezt verseinek bármelyik válogatott kötete. És noha első pillantásra úgy látszik, mintha Krúdyt könnyebben be lehetne skatulyázni impresszionistaként, szürrealistaként vagy proustiánusként, ez csupán csonkítások árán lehetséges^ ahogy pl. a Dudorászi (1948) címen publikált novelláskötet is bizonyítja, mely annak idején nem egy olvasónak meglepetést szerzett. Ismét csak csábító a különféle „hatásokat” firtatná, s pl. Ady esetében rámutatni a francia szimbolistákra, Krúdy esetében pedig Mikszáthna (és ne feledjük: mindketten még szakértő irodalmárokat is félrevezettek azzal, hogy ők maguk hivatkoztak a fenti „hatásokra”) — ám az igazság az, hogy Ady költőd stílusa mindenestül az övé, hasonlóképp egyedülálló Krúdy prózája is. Ez volt a saját természetes hangjuk. Mindketten köny- nyedén írtak. Krúdy is beszámol róla, milyen könnyen ment az írás Adynák: az Ady Endre éjszakáiban elbeszéli A harcunkat megharcoltuk c. vers megírásának körülményeit.41 Ami Krúdyt illeti, elegendő itt hivatkoznunk hatalmas termésére, s családtagjainak vallomásaira. Krúdy oly gyorsan írt, akárcsak Trollope.*

Akkor válik igazán nyilvánvalóvá, milyen páratlan is e két író hozzájárulása a magyar irodalom fejlődéséhez, ha másaknál próbáljuk meg felkutatni stílusuk nyomait. Egyikük sem alapított, nem is kívánt alapítani irodaimi iskolát. Adyt bőszítet- ték az utánzók s mindazok, akiket ,,íróembenkók”-nek nevezett.42 Krúdy nem nyilatkozott erről a kérdésről — mindenesetre őbenne nem volt meg Ady mindenek fölötti egotizmusa. Ady versei tele vannak az „én” szócskával — Krúdy Rezeda és Szánd- bád álöltözetébe bújik. Némi világosságot vethet Krúdy gondolatvilágára, ha megnézzük, kik azok a magyar szerzők, akikről érdemesnek tartotta írni; e különleges portrékat a posztumusz Írói arcképek c. kötet tartalmazza.43 Persze, arról koránt sincs szó, hogy ne próbálkoztak volna Ady és Krúdy parodizáiásával: Karinthy, e műfaj páratlan mestere, mindkettejükről igen sikeres paródiáikat írt. Valamelyest talán sajnálhatjuk, hogy Krúdy-paródiája egy -kevéssé ismert első világháborús történetre vonatkozik. Márai Sándornak, Krúdy egyik „újrafelfedezőjének”, s a maga nemében kitűnő stdiászfiának sem sikerült felidéznie az igazi Krúdy-próza légkörét rokonszenves portréjában, a Szindbád hazamegyben (1940).

Érdemes itt felidéznünk a két szerző nézeteit egymásról. Ady igen keveset írt Krúdy- ról. A Nyugatban megjelentetett egy rövid recenziót A vörös postakocsiról (1913.

* Trollope, Anthony: igen termékeny múlt századi angol író (1815—1882). Az angol vidéki életről írott könnyed, világos, természetes stílusú regényei angolszász nyelvterületen ma is olvasottak.

82