Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - TANULMÁNY - Cushing, George F.: Ady és Krúdy
— úgy kellett hazacipelni, hogy befejezze tanulmányait. Mindkét szigorú aitnyának az volt a kívánsága, hogy fiuk jogot tanul jón: ám mindkét fiú másként döntött. Először Debrecenbe, azután Nagyváradra szöktek, és közelebbi ismeretséget kötöttek a vidéki újságírással. Krúdy nem sokáig tanonokodott. 1895-ben, három Debrecenben töltött hónap után, Nagyváradra szökött, és 1896 nyaráig maradt ott. Ady 1896-ban kezdett jogot tanulni Debrecenben, de hamarosan az újságírói pályára csábult. 1898- ban végleg hátat fordított jogi tanulmányainak, és 1900-<ban Nagyváradra érkezett.'5 A két ifjú író ebben az időben meglehetősen hasonló életmódot folytatott: nappal az újdondász lap-tudósítók sokféle tennivalója kötötte le őket, éjszaka meg a város kínálta élvezetek. Krúdy, mire Nagyváradra érkezett, már maga mögött tudhatta első párbaját, ráadásul iskoláskora óta nevezetes volt kicsapongásairól. Ady Nagyváradon gyorsan hasonló hírnévre tett szert. Itt ragadt rá végleg mindkettejükre a „bohém" címke. Krúdy azonban hamarosan Pestre távozott, közben különféle lapokban számos elbeszélése megjelent már; Ady viszont Párizson keresztül tette meg ezt az utat, ami a lehető legszokatlanabb menetrend egy vidéki magyar írónak az elkerülhetetlen célhoz vezető pályáján. Eddigre Krúdy már megnősült, és végleg letelepedett a fővárosban. Nagyváradnak elhatározó szerepe volt Ady pályáján, ezt ő maga is megírta,r> Krúdyra ellenben alig volt hatással rövid ottani tartózkodása. Nem érezte jól magát Nagyváradon, mert nem élhetett olyan szabadon, mint Debrecenben, különben is nagy ambíciók fűtötték. Mindenesetre Adythoz hasonlóan ő is belevetette magát Nagyvárad éjszakai életébe. Később azt írta Adyról, hogy Debrecenben tanult meg inni, és Nagyváradon vitte tökélyre tudását. Ezt rá is vonatkoztathatnánk — ahogy Nagy Endre is megállapította, aki Nagyváradon mindkettejükkel találkozott.7 Azonban már itt is, akárcsak később Budapesten, más-másféle társaságot kerestek maguknak: Ady írók és intellektuelek baráti körében szeretett időzni, Krúdy viszont a társada- lon perifériáján élők társaságát kedvelte. Ady tevékenyen kivette részét a vitákból és eszmecserékből ; Krúdy inkább csak íigyeigette, ami körülötte történik. De ismerték és becsülték egymást. Barátságot emlegetni túlzás lenne, hisz mindketten nehezen barátkoztak. Krúdyiban igaz megértés élt Ady belső világa iránt, ez igen világosan kiderül Ady Endre éjszakái c. írásából is, a költő budapesti éjszakázásainak egyik legihletettebb rajzából.8 Csábító hasonlatosságok megállapítását kínálja az a bohém életmód, ami legendává nőtt mindkettejükkel kapcsolatban. Ady így vall önmagáról A magyar Pimo- dánban: „az alkoholhoz menekülök ma is még, valahányszor (...) kisebb vagy nagyobb (...) kérdés kínoz, halálba akar vinni”.9 Ezt támasztják alá mindazok, akik ismerték őt; valahogyan tompítania kellett sajátmagának és országának sorsáról való ijesztő látomásai élét, és ellenszerre volt szüksége a nőkkel szemben is.10 Krúdy viszont irodalommá párolta a bohém életmódot: őnála bor és asszonyok, de még az étkezések is, beépültek az életműbe: hivatását szolgálták, ami, mint láttuk, nem volt se több, se kevesebb, mint: írni. Krúdy életének tanúi azt bizonyítják, hogy az író éjszakái egyáltalán nem szakadatlan orgiázással teltek: inkább arról tanúskodnak, hogy Krúdy csöndes megfigyelője volt a körötte zajló életnek. Noha gyakran azt lehetett hinni: alszik, valójában nagyon is éberen figyelte környezetét.11 Érdemes megjegyezni azt is, hogy Krúdynak Adyról rajzolt lírai és impresszionisztikus portréja á költő éjszakáival foglalkozik, nem a nappalaival. További közös vonása életüknek, hogy örökösen vándorúton voltak, nehezükre esett a beilleszkedés koruk társadalmába. Ady kissé panaszosan ezt írja 1913-as önéletrajzi vázlatában: „többnyire Budapesten és a falumban élek, s természetes, bár kissé szomorú, hogy igazánban otthonom, lakásom nincs is.”12 Bár e sorokat még házassága előtt írta, helyzete életének utolsó évedben sem változott lényegesen. Krúdy kétszer nősült, és szoros érzelmi kötelékek fűzték családjához, mégis mindörökre megmaradt annak a vándornak, aki már diákkorában is volt. Hosszú időszakokra el-el- tünedezett, ilyen-olyan szállodákban szállt meg, s azzal mentegetőzött: magányra van szüksége, hogy alkothasson .„Nekem naponta szükségem van 2—3 órás magányra, 76
