Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - Simonffy András: Kompország katonái IX. Sopronkőhida (történelmi kollázsregény)
úgy látszik — napokon belül befejeződik. Sokkal nagyobb izgalommal várjuk, hogyan fejlődnek a hazai események. Tegnap már olyan hírek voltak, hogy Győrben utcai harcok vannak. Beszélték, hogy Kisbért elfoglalták, s az oroszok előretörtek Veszprém felé... Tényként állapítható meg, hogy Tatára még hétfőn délben befutottak az első orosz páncélosak. Fehérvár körül van kerítve, Móron túljutottak. Persze ezek nyilas információk, s így — remélhetőleg — már túlhaladottak. Múltkor megemlékeztem arról, hogy egyik letartóztatott sorstársunk, Ordas Pál gépészmérnök március 15-én az 526. számú hadikórházban meghalt. Ma jött meg orvosi lelete, amelyből kiderült, hogy kiütéses tífuszban halt meg. Iszonyú az a könnyelműség, ahogyan itt a betegeket kezelik. Ordasról is azt állapították meg, hogy hastífusza van, sem a zárkáját, sem a kórházi szobáját nem fertőtlenítették ki. A komolyabb betegség itt majdnem egyenlő a halállal. 1945. március 23.: A mai nap súlyos és nehéz nap volt. Ma volt a Rajk— Szendrey főtárgyalás. Hosszai idő után egy súlyosabb ügy, hat vádlottal: Rajk László, Földi Julianna, Szendrey Alfréd, dr. Hansányi Jenő, Blaskovits László, dr. Sinka Péter. Rossz előérzettel néztünk a tárgyalás elébe, különösen Szend- reyt és Harsányit féltettük. Sejtelmünk valóra is vált. Szendrey és Hansányi kötelet kaptak, Sinka 5 évet, Blaskovits 3 évet. Rajk László és Földi Julia ügyét polgári bírósághoz utalták. Rettenetesen ronda tárgyalás volt. Barcsay elnökölt, Frisch volt az, aki a tárgyalás végén megemelte a vádat, (eredetileg ugyanis nem kért halált). Füzessy mint orvosszakértő Jenőről 50 százalékos beszámít- hatóság-osökkenést véleményezett, a védők (Pineziah és Török) a vádemeléskor elnapolást kértek, de azt nem "vették figyelembe. Nika is gonoszul viselkedett, Jánosi pedig, begyulladva Barasaytól, készséggel teljesítette ennék az aljas, iszákos ezredesnek a parancsát. így hát szegény Jenőt nagy veszedelem környékezi, s csak abban lehet bízni, hogy talán mégis kegyelmet kap. Nehéz napok lesznek Húsvét előtt. (...) 1945. március 27.: Beköszöntött a nagy nap. A tegnapi napon már érezhető volt a mai események előszele. A nap azzal kezdődött, hogy fél tíz körül felmentem a betegekkel a kórházba. Kimentem a kertbe, s éppen megkezdtem tárgyalásaimat Sz(entmiklóssy) Pistával és Hennyeivel, amikor beérkezett Végváry, s közölte, hogy azonnal félbe kell szakítani mindent, és meg kell kezdeni a csomagolást. Rövidesen visszatértem az osztályra, ahol már megkezdődött a felfordulás. Mindenki csomagolt, elégtétellel véve tudomásul, hogy elkövetkezett az utolsó kőhidai nap. Zerko- witzék elővették utolsó pannonhalmi borukat, s a remélt közeli szabadulásra ürítették poharukat. A reggeli harctéri hírek igen jók voltak: Csorna, Sárvár, a Rába vonal átlépése. Nyugaton a németek hírközlési tilalmat rendeltek el, az oroszok úgy nyomulnak elő, mint a kés a vajban. A fegyház a teljes káosz képét mutatja: mint utólag megtudtuk, Dominioh délig még nem tért vissza, Jánosi a helyettese Szombathelyen volt, Szabó százados rendelte el a menetkészültséget Budinszky igazságügyminiszter sürgetésére, déli 13 óráig. Közben a kórházat kiürítették egy német hadikórház részére, a védőőrizeteseket leköltöztették a gth. épületébe, a vizsgálati foglyokat pedig lehozták hozzánk. Domimich ebéd után elment Kőszegre, és egész estig nem tért haza. Délben még a levelekkel fent voltam a védőőrizeteseknél, de 'estefelé, amikor a rádiót akartam hallgatni, már nem engedtek be. Az este kedélyesen telt el, Hardyval, Veress Lajival beszélgettünk, délután Vattayval és a többiekkel is 826
