Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 10. szám - Simonffy András: Kompország katonái IX. Sopronkőhida (történelmi kollázsregény)

— ment végibe, tehát nem volt egyéb, mint közönséges gyilkosság. Szegény Németh László 21 éves volt. A bitáfa alaitt a kővetkezőket mondotta: „Amit tettem, mindent a magyar munkásért és parasztért tettem. Éljen Magyarország!” (...)

Február 19.: (...) A gyengélkedőn nemigen tudtam beszélni senkivel, s így csak Füzessyvel üzentem Tihának, hogy a pesti rádió adásait állandóan hallgassák. Szörnyű tehetetlen emberek ezek a kórháziak. Már tegnap feldühösített, hogy Szombathelyi és Vörös Géza, no meg Kádár Gyula lépéseket akarnak tenni a vesztegzár ellen, este meg egyenesen felbőszített Esterházy egyik lapja, melyben arról ír, hogy az oroszok 120 holdat hagynak meg egyéni tulajdonban. Persze, derék arisztokratáinknak s földesurainknak most is csak egyedüli gondja a nagybirtok megmaradása. (.,.) Délután hírek kezdtek terjengem (ismét) a közeli, Németországba való indulásról. Kosch Zoltán mesélte, hogy a cipészműhelyben nagy az idegesség, a jegyzőkönyvvezetők, fcarpa szórton yo sok sietve csináltatják «bakancsaikat — holnapra több susztert kértek a műhelybe; a fegy- házigazgató elutazott valahová szemrevételezni. Soós és Takács is rejtélyes, valami van a levegőben. Másrészről Dominich a zárlat előtt lent járt a konyhában, s úgy nyilatkozott, hogy csak a legvégső esetben indulunk. Nem lehet tisztán látni, de nagyon résen kell lennünk. — Egyébként (Makay) Miklós hozta a legfrissebb híreket a „szellemektől” (szellemek = az angol rádió titokban hallgatott adásai — S. A.): az orosz csapatok Brünn elé érkeztek, Diresdent már ágyúzzák. De jó volna, ha egy gyors előretörés Wien felé keresztülhúzná az elszállítási terveket! Tegnap még olyan hírek voltak, hogy Konyev és Zsukov seregei 30 kilométerre közelítették meg egymást. — Ma még nagy bombázás is volt, elég messzire, de rendesen rengett a föld — valószínűleg a jó bécsieket nyomták meg.

1945. február 24.: (...) Több magyar hír is adódott: Miklós Béla üdvözlő táviratot küldött Moszkvába a Vörös Hadsereg 27. születésnapja alkalmából. Ügy néz ki tehát, hogy Miklós nem vált ki a kormányból, talán ő az ideiglenes államfő. Zsedényi Béla miskolci jogakadémiai tanár Pestre érkezett, s gyűlés volt a Magyar Színházban a nemzetgyűlés előkészítésére. A pesti ostrom idejéből származó hírt mesélt még Tito: a Wermacht-parancsnok fel akarta adni Budapestet, de az SS-generáli's lelőtte őt. Hindy úrnál — akit „érdemedért” vezérezredessé nevezték ki — megjelent az ostrom kezdetén egy küldöttség, s kíméletet kért a város iránt. Hindy úr kidobta a küldöttséget, neveiket átadta a Gestaponak, összefogták őket, új neveket vettek ki belőlük, félig agyonverték őket, aztán kivégezték az egész társaságot. — Az oroszok a budapesti német rombolásokról fényképeket készítették, s megküldték az összes kultúrállamok- nak. Ezek voltak a mai hírek, s ez elég is volt arra, hogy feldúlja lelki nyugalmunkat, s hosszú, eseménytelen periódus után ismét felélénkítse életünket, s bizakodást öntsön belénk, hogy mégis csak eljön a szabadulás órája, éspedig talán a közeljövőben. (...)

Február 27.: Pesten Tildy és Varga Béla folytatják a tárgyalásokat, melyek három főkérdés körül forognak: földreform, hadseregszervezés, Budapest újjáépítése. A külügyminiszter valami Gyöngyösi nevű ember, senki sem ismeri. Egyébként más lényeges hír nincs. Alighogy hazajöttünk a kórházból, bejött az irodába Végváry azzal a tragikus hírrel, hogy a sétára való kieresztésnél Dallos Györgyöt, az Egyesült Izzó főmérnökét felakasztva találták a zárkájában. Har- sányi és Vályi-iNagy Tibor rohantak fel hozzá, levágták a kötélről, injekcióért rohantak, és adtak is neki, de már nem tudtak segíteni rajta. Megtolt. Nyugod822