Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 10. szám - Simonffy András: Kompország katonái IX. Sopronkőhida (történelmi kollázsregény)

sopronkőhidai írnokság nemes feladatára, hogy tehetségesen rajzolt. No, nem a link hadova, illetve a hohem hanta, azaz a vagánynyelv értelmében, amely nyelviben a „rajzodó” magyarul zsebtolvajt jelent. Róvay tényleg rajzjolt, ceruzával, sőt, színes ceruzával, nemcsak vonalakat, hanem embereket és lovakat (az utóbbiakat különös szenvedéllyel, elvégre huszártiszt volt.) Tehetséges portrékat és karikatúrákat rajzolt, aminek természetesen hamar híre ment. Tehát őt is kinevezték írnokká.

A két megkegyelmezett halálraítélt kezébe került az irattár, a különböző okmányok és jegyzőkönyvek. Ezeket minden ellenőrzés nélkül osztályozhatták. A lehetőséggel aztán éltek is. A dossziék fedelét Róvay előszeretettel használta rajzpap!mák. Ha ez nem volt elég, az érdektelen okmányok hátoldalára rajzolt. A fontosabb okmányokat eldugta 'és megőrizte az utókor számára. Más fontos okmányokat pedig egyszerűen megsemmisített.

Más dolog ugyanis, hogy ki szerepel a „fegyintézet létszámában” vagy az „élelmezési 'létszámban” vagy a „leltári létszámban”, és ismét egészen más, hogy kikből áll a bíróság foglyainak névsora. Egy-kót esetben sikerült halálra ítélt emberek aktáit is ellopni. Amikor érdeklődtek utánuk, nyugodtan jelentették, hogy ilyen és ilyen nevű egyén a létszámban nem szerepel. És ez igaz is volt. Az más kérdés, hogy az élelmezési létszámban az illető azért szerepelt. De hát nem tudja a balfácán, miit csinál a jobb kéz.

Almásy Padi, noha „előző életében” két ranggal felette állt Kálmánnak, csendes humorral vetette alá magát a nála mozgékonyabb fegyenotársánaik. S így rövidesen -már ketten intézkedtek, együtt vették át a 'hatalmat, és verték át a „felsőbbséget”.

Kiderítették azt is s erről a parancsnokot, a hülye és indolens Frisch főhadnagyot is meggyőzték —, milyen rendkívül fontos, hogy a konyhán szákértő vegyész állapítsa meg az olyan bonyolult matematikai lés vegyészeti problémákat, miszerint, ha „a szalbály” egy emberre mondjuk három deka zsírt irányoz elő, akkor háromszáz vagy (négyszáz emberire kilencszáz vagy ezerkétszáz dekára, azaz kilenc vagy tizenkét kólóra van szükség.

Tehát Maikay Miklós vegyészmérnök — a fűzfői Nitrokémia vezérigazgatója, akinek néhány világszabadalma is volt — lett a konyha vezető írnoka. Amiből persze az is következett, hogy nem lőhetett többé a legénység és a rabok számára előírt és időnként még le is szállított zsírból vagy egyéb élelmezési nyersanyagból lopni. (...)

Így alakult ki az adott lehetőségek között a Sopronkőhidára menekített Margit körúti fegyház ügyeinek intézkedő gárdája. Almásy és Révai mellett egymás után tűntek fel a különböző hazaárulók és lefokozott honvédek: Milassin volt őrnagy úr, Csűrös volt őrnagy úr és — uram boasá’! — két civil is, Makay Miklós és Kőrös Gyula. (...)

Végül is mindenütt a mi embereink voltak. Fegyházkörükné- nyek között — más hasonló műintézetekhez viszonyítva — lassanként ideális helyzet alakult ki. Attól eltekintve, hogy nem tudtuk, agyonlövik vagy felakasztják-e holnap valamelyikünket, egészen tűr- hetővé vált az élet.

816