Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 9. szám - SZEMLE - Csapody Miklós: "Sürgetek sajgó igéket..." A cselekvő remény alakzatai Farkas Árpár költészetében
Felelősségét — mint Csanádi Imre az Észtekben —, Farkas Árpád a Lipovánokbax fogalmazza példává: Csak kis népek fia ás így: mintha magába ásna! Lapátol, mintha szemetet magából! S a csákányt úgy suhogtatja, mintha idegre, észre, titkos és pontos emlékezésre rakódott ércek, lehúzó kötések szétroncsolása lenne a dolga! Mindezt a cselekvés egyedül lehetséges kényszereként feltétlen szükségességű, gyakorlati életprogramként is kinyilvánítja a Jegenyekor egyik legtökéletesebb, legkeményebb szépségű versében, a sokat idézett Avaronban, felszólításában m4r minden áttétel nélkül: Orra bukva az avaron, és menni tovább mégis, ébreszteni a nagyra nőtt, de alvó jegenyét is, nem hagyni, hogy a fenyvesek zöld tűkkel beférceljék mindazt, mi mitosztalan már, de lelkiismeret még — A tél és a hó képei, amelyeknek szimbolikus jelentését a Sectio Caesareában s más versekben is a kés-, pengemotívum erősíti föl, a kötet második felében eluralkodnak (Visszavonulások, A fagy gyomrában, Farsangi nóta — hóhullásban). „Szél ver minket férfivá, / késsé élesít a fenőkő-idő” — írta Farkas már az Anyák némaságában; elkerülhetetlen a tartás keménységének megőrzése, hiszen a kések nélkül „már nem születik meg a fájdalom”, amelynek élménye ugyancsak a költő jussává lett a „havazás lámpáinak” fényében. A költő, bár kapott meghívót a negatív havazásban való részvételre, az asszisztálásra, a „tünékeny pompát” nem hajlandó megénekelni. Az elereszkedő farsangi nóta helyett a maga énekének hatalmában bízik, a kitartó, jegeket olvasztó ének a reménysége, ez maradt, mert bár „Élni a hó alatt is lehet jó, / de csattogó szélben érdemesbb” — az élet a fagy gyomrába kényszerült. A Jegenyekörnek ez a verse a Visszavonulásokkal, Az utolsó bányaló áldozati énekével és a Sectio Cuesareával együtt nemcsak az erkölcsi szilárdság cselekvő reményének új, esztétikailag is teljesértékű megfogalmazódása, hanem kirajzolódik benne a harmadik kötetben dokumentálódó magatartásmodell is, annak azonnali kiállást sürgető komor tónusaival: Körülfog préseivel, szorongat a fagy, s én gyomrában meleg dalocskákat dudorászok, egyre hatalmasabb termeket olvasztva ki vélük; jó, milyen jó is itt a párás melegből kinézni, hogy vékonyodik körülöttem kérge, már az északi fény is idesüt, a hold átvilágit, bombázza kívülről a nap, jo, bizony jó itt a fagy meleg gyomrából kifelé dudorászni magam aalaimmal. . . A Visszavonulások pedig a bizakodó lét győzelmi jelentése, mert „megmerítkezve min733
