Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 9. szám - TANULMÁNY - Palkó István: Dozmati regös-énekünk képvilága és világképe
rajta, amelynek a mentén a Nap látszólagos évi pályáját leírja, s amelynek a síkja a Föld pályájának a síkjával azonos. Erre az összefüggésre azért kell kitérnünk, mert szövegünk „rejtélyének”, megfejtésének ebben találhatjuk meg a kulcsát. Hogy az ősköltészetben az asztrális, Solaris, kozmikus tartalom mennyire természetes és nemcsak a mi szövegünknek a sajátja, hadd bizonyítsam néhány példával csupán: az itthoniakból a közismert Júlia szép leány-ra, illetve ennek szövegére utalnék, rokon népeink közül pedig a vogulok páratlan gazdagságú népköltési anyagára, amelyben többek között pl. a „manóember hótalp útja” (= mós-xum jósán lanxá) a Tejútnak, a „manóernber téli háza” (= mós- xum kwol tailá), a Fiastyúfcnak, a Jávorcsillag (= sárp-saw) pedig a Göncölszekér- nek a neve (Munkácsi B.: Vogul népköltési gyűjtemény. I. k. Bp. 1892—1902. CCCLXVIII.). E kis közbevetés után térjünk vissza ékes nagy utunkihoz, amelyen a már három ott lévő csillagkép mellé a negyedik csillagkép is megjelenik, de ez már „csupán” szent István' király személyében, hogy miért, már láttuk, mégpedig azért, hogy képviselje a nyilazó vadászt, a Sagittáriust nem éppen könnyű szerepében. A Sagittarius szerepében föllépő István király és a csodaszarvas találkozásáról, csevegéséről, lényegszerinti kilétükről, egymáshoz való viszonyúikról, szerepkörükről már az előzőkben szóltunk, most már csak az a feladatunk, hogy szövegünk képnyelvét, képvilágát lefordítsuk mai fogalmaink nyelvére, ha úgy tetszik a csillagászat szak- tudományi nyelvére, ősi világképét vetítsük rá mai világképünkre. Mi is történik itt valójában szövegünk elmondása szerint? Ez. A nyilas vadász elől menekül a szarvasállat, a csodaszarvas, és belegázol a halastóállásba. Egy kozmikus történés-folyamat van tehát előttünk a maga drámaiságában. Ezt a kozmikus helyzetet, állapotot, történésdlolyaimatot ismerték föl, fogalmazták meg, mutatták be a valamikori megfogalmazó népek, s szövegünk ezt az ősi megfogalmazást őrzi. A megfogalmazás pedig akkor történt, amikor ez a kozmikus történésdiolyamat érvényben volt, amikor aktuális volt, és meghatározta a megfogalmazó nép életét, sorsát. Az a kozmikus működés-folyamat, csillagászati állapot fogalmazódott szövegünkben meg, amelyben Naprendszerünk akkor van, amikor a Földünkről nézve az Állatöv csillagképeivel harcoló, és a mi számunkra — az északi földiéként élő ember számára — folyton fogyó, halódó Napunk újjászületik, úgy, hogy valóságosan a téli napfordulón áthaladva sorjában legyőzi az Állatöv téli csillagképeit: a Nyilast, Bakot és a Vízöntőt. Ezek a csillagképek ugyanis nemcsak vannak, nemcsak léteznek, hanem működnek is, megvalósítják önmagukat a világegyetemben. Szövegünk tanúsága szerint — őseink pedig — megfigyelték, fölismerték, tudottá tették ezt a működést, tudati szintre emelték, és mivel sors-meghatározó volt számukra, kultikus cselekmény formájában megünnepelték, a téli napforduló rítusává tették dramatikus formában, azaz kicsiben, antropomorfizálva játszották meg a Kozmosz működésének ezt a küszöb mozzanatát. Ez a regülés lényege. A Nap újjászületése, amely minden életnek forrása a földön, kapott tiszteletet és figyelmet a regülésiben. Később, az idők múlásával a regülésnek ez a kozmosz működését regisztráló tartalma bővült, — sok szövegben el is veszett, — ember-köze- libb tartalommal: a párok egymáshoz hajgatásával, a termékenység, bőség, gazdagság regölésével, varázsolásával. A regölés — pszichológiai aspektusból — szubjektív munkamódszer, mint a világon mindenütt minden hasonló funkciójú kultikus cselekmény. Mi már az ún. modem ember fennhéjázó gőgjével hárítjuk él a szubjektív munkamódszert, mint rangon alulit, s helyébe az objektív munkamódszert állítjuk. Világképünket ez választja el az ősitől. De balgaság volna azt gondolni, hogy a szubjektív munkamódszer illúzió, önámítás volt csupán. A szubjektív munkamódszer nem volt haszontalan, sőt még ma is nagyon hasznos, ma is akarva-akaratlanul naponta élünk vele, mert a szubjektív munkamódszerrel nem tudjuk ugyan a természet körforgását megváltoztatni, igaz; az objektívval sem —, a csillagok működését befolyásolni, a gazdagabb termést biztosítani stb., de viszont meg tudjuk változtatni vele a viszo776
