Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - TANULMÁNY - Palkó István: Dozmati regös-énekünk képvilága és világképe

létező, több ezer évvel ezelőtt kialakított világképet regisztrál, reprezentál, fogalmaz és jelenít meg. Ennek bizonyítására azonban e képvilágot ki kell bontanunk majd.

Mielőtt magát a szövegünket szemügyre vennénk, még két egymásba játszó problémát kell érintenünk.

1. Nyelvi tanulmányozás céljából szövegünket — mint ahogy minden foliklór-jel- legű szöveget is —, a dialektológiában ma már kidolgozott és rendelkezésünkre álló jelölési rendszerre kellene átírni, áttenni ahhoz, hogy éppen a nyelvileg legproblematikusabb és megoldásra váró elemeiben,-részeiben érdemben vizsgálható legyen. Tudvalévő, hogy a Sebestyén-féle rögzítés ennek az igénynek nem felel meg még megközelítőleg sem. Ezt korántsem kívánjuk neki felróni, mert akkortájt még a dialektológiában sem volt ez követelmény, mint ma már az.

2. Magam a dozmati nyelvjárás pontos ismeretében — minden nehézség nélkül — at tudnám írni szövegünket akár a magyar egyezményes hangjelölés rendszerével, akár az ABhl (= Association Phonétique Internationale) hangjelölési rendszeréivel, vagy méginfcább a nyelvjárásokra specializált Végh J.: Őrségi és hefcési nyelvatlaszának és A magyar nyelvjárások atlaszának jelölési rendszerével, mégsem teszem, mégsem tehetem több meggondolásból. Az egyik okom nyomdatechnikai. Szabvány nyomdánk többsége nem rendelkezik a pontos fonetikai jelöléshez szükséges betűiféleségekkel, s ez komoly gyakorlati-közlési akadály.

De mégha nyoimdatechnikailag megoldható is volna a hű fonetikai jelölés, az olvasó számára a szokatlan nyelvjárási forma akkor is megértési problémát, nehézséget jelentene, mert a szakmabelieken kívül senkitől sem 'kívánhatjuk meg, hogy a nyelvjárások eléggé bonyolult fonológiai rendszerének birtokában legyen. így kompiromisz- szumos megoldással kell élnünk, és a fölmerülő nehézségeket így kell áthidalnunk. Ez esetünkben azt jelenti, hogy szövegünket mai* köznyelvi alakjában célszerű egészében közölni, s ahol szükség lesz múlhatatlanul — a probléma megoldása céljából — a nyelvjárási alakra, ott a részletező megvilágításnál erre is kitérünk.

A szöveg bemutatása előtt még lelőhelyéről, Dozmat-ról is kell néhány érdemi szót ejteni. Itt természetesen csupán a község nevének problematikájáról szólhatunk röviden. A község Árpád-kori település. Első okleveles előfordulása 1288-iból valló Druz- mot alakban (Urkundenbuch des Burgenlandes: I, 187.). További előfordulásai (Csánkí 2:745.) 1289-től 1677-ig folyamatosan a legváltozatosabb formában: Duruzmaat, Du- ruzomat, Durzumot, Dorzmat, Torndorzmata (=-Torony-Dorzmata), Dorozmath, Eghá- zasdorozimatih, Dorozmath, Kysdorozmath, Dorzmath, Dorsmath, Drozmatih, Dozmath, Dozmat.

E településnek nemcsak a névalakja változatos és homályos, hanem eredete és jelentése is éppúgy. A földrajzi nevek etimológiai szótára szerint a név déli szláv eredetű s összetett. Előtagja a szeröhorvát vagy szlovén drózg-tdrózd=rigó jelentésű szóval függne össze, de utótagja nincsen kellően tisztázva, így az összetétel egészének az értelme is homályos. (Kiss - La jós: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Bp. 1978. 185r—6.)

Megítélésem szerint valószínűbbnek látszik másik két etimológiai lehetőség. Az egyik szerint alapjául a DURUSMA—DRUSBA nemzetségnév szolgálna, s ehhez járult a -t denominális nomenképző. De ez a nemzetségnév is szláv eredetű a druzfoa = barátság, vőífély, násznagy, stb. jelentésű kiözszóból. (Kiss L.: I. m. 341.).

A másik lehetőség a nevet a dunántúli nyelvjárású dorozma, duruzma = dimbes- domfoos, göröngyös, hepehupás stb. jelentésű közszóból eredeztetni az ehhez járuló -t régiesen -th helységnév-képzővel. A település térszíni formája ennek pontosan meg is felel.

A probléma végleges eldöntése itt nem lehet feladatunk több oknál fogva, de any- nyit biztosan megállapíthatunk, hogy a település magyar névadásé, mégha elfogadnánk is szláv etimonjét, akármelyik változatában is. Egyébként a közvetlen szomszédos és környező községek: Búcsú, Torony, Ondód, Sé, Ólad mind korabeliek és magyar névadásúak is egyben. Ez a településtörténeti háttér is egy tényező szövegünk megvilágításához.

769