Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - Simonffy András: Kompország katonái IX. November 22. (történelmi kollázsregény)

végül az illegalitásban és álnéven élő mozgalmi vezető Bajcsy-Zsi- linszy Endrének a bujkálását azáltal is támogatta, hogy annak saját lakásán való rejtegetését lehetővé tette.

Nagy Jenő VI. r. vádlott a mozgalomban, mint a katonai vonal irányítója és vezérkari főnöke tevékeny szervezői munkát végezve számos gyűlést és megbeszélést tartott, azon a szervezkedés céljait ismertetve tagokat és pártolókat toborzott, majd Almásy Pál VII. r. vádlottat arra törekedett rábírni, hogy a harcoló 1. honv. hadsereg vezérkari főnökét, Jolsvay vezérkari ezredest vegye rá arra, miszerint a hadsereg hagyja abba a harcot, pártoljon át az oroszokhoz, és így nyisson kaput az ellenség részére, hogy az az arovonalát áttörve minél jobban elönyomullhasson, tárgyalt Topa János más ügyből kifolyólag őrizetben lévő partizánvezetővel, akinek a támogatását és a kapcsolatait akarta a mozgalom érdekében biztosítani.

Almásy Pál VII. r. vádlott a mozgalom katonai vonalában Nagy VI. r. vádlott által beszerveztetvén, abban mint a hadmémökkari csoport vezetője vállalt szerepet, s ennek során eljárt és részt vett a mozgalmi összejöveteleken, az azokon hozott döntéseket és intézkedéseket magáévá tette, s vállalkozott arra is, hogy a'beszervezendő mozgalmi tagokat álnév és jelszó mellett az irányító tiszthez, Tart- say III. r. vádlotthoz irányítja,

mely cselekményekkel vádlottak arra szövetkeztek, hogy a magyar és a vele szövetséges német haderőnek szándékosan hátrányt, a szovjet—orosz haderőnek — tehát az ellenségnek — szándékosan előnyt okozzanak, s ezzel az állam létét és a hadviselés érdekét nagyfokban veszélyeztették,

és ezért őket

a Kbp. 444. § 2. és 4. bekezdése (Élt 48. §), a Ktbtk. 22. § 4. pontja és a Ktbtk. 7. §-ának utolsó bekezdése alapján — lefokozásuk és a honvédségből való kicsapásuk mellett

kötél által végrehajtandó halálbüntetésre ítéli.

13. — Révay Kálmán naplójából: Különös érzés fog el. Keresem védőm tekintetét. A védők lehajtott fővel állnak.

Dominich többször ásít. Az indoklást ülve adja elő, majd felolvassa az ítéletvégrehajtás sorrendjét. Ez kicsit kellemetlenül érint, mert sorrendben a második helyen szereplek. Dominich ismét feláll, állva folytatja:

„A rögtönítélő bíróság kegyelmi bírósággá alakult át és a kötéllel végrehajtandó halálbüntetés két órán belüli foganatosítását rendelte el vitéz Kiss János altábornagyon, Nagy Jenő vezérkari ezredesen és Tartsay Vilmos nyugállományú vezérkari századoson.

A magyar királyi honvédvezérkar főnökének helyettese, mint illetékes parancsnok, továbbá a magyar királyi tárcanélküli miniszter mellé beosztott tábornok, mint illetékes parancsnok, Alrhásy Pál alezredes, továbbá Révay Kálmán nyugállományú százados és Mc- kay Miklós polgári egyén tekintetében kegyelmezési jogukkal élve, a halálbüntetést 15 évi, illetőleg 10—10 évi fegyházbüntetésre változtatták át..

731