Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - Simonffy András: Kompország katonái IX. November 22. (történelmi kollázsregény)

ben és tudatban cselekedett, hogy ezzel hazájának használ. Tudta azt, hogy meg nem engedett mozgalomról van szó, éppen ezért gon­dolt arra is, hogy a honvédelmi miniszternek adandó alkalommal je­lentést tesz, erre azonban már nem került sor. Tárgyalásvezető külön kérdéseire előadja még, hogy mint sze­mélyirányító közeg a nála álnéven jelentkezőket ugyancsak jelszó­val látta el és igazította az egyes csoportokhoz. Nem látja be, hogy a kommunista mozgalmak és szervezkedés eszközeivel dolgozott, mert minden illegális mozgalomnak ilyen eszközökhöz kell nyúlnia. I. r. vádlottal nem találkozott és vele nem tárgyalt. Sok megbeszélé­sen vett részt, amelyen a katonai vonal szervezését határozták el. (...) Hívásra belép: VI. r. vádlott Nagy Jenő, aki Tárgyalásvezető kérdésére kijelenti, hogy bűnösnek nem érzi magát, bár tudja azt, hogy törvényellenes dolgot cselekedett. Vallomás az 1/e. nsz. alatti nyomozati jegyzőkönyvében foglal­takkal egyezően adja elő. Tárgyalásvezető külön kérdéseire, hogy az új esküt nem tette le, előadja, hogy a katonai vonal irányításában neki vezérkari főnöki beosztása volt. Mellette Tartsay százados volt a legfontosabb sze­mély, mert mint iszemélygyűjtő közegen, rajta állott vagy bukott az egész mozgalom. Az igaz, hogy Almásy alezredes vádlottat Kiss János II. r. vádlottal egyetértésben ki akarta küldeni az első honvéd had­sereg arcvonalába és ott a hadsereg vezérkari főnökét gondolta meg- kömyékezni abból a célból, hogy azt az ellenséghez való átpártolásra ás az egész hadseregnek az ellenséghez való csatlakozásra bírják. Al­másy azonban erre nem vállalkozott. Tárgyalt Topa János partizán­vezetővel is, akinek állítólagosán 4000 katonája és fegyvere is lett volna. Ezeket meg is akarta nyerni a céljainak, de ez után a tárgya­lásokon túl nem haladt. Védője kérdésére előadja, hogy a katonai személyek közül és a jelenlévő vádlottak közül csak Tartsay Vilmosnak és Almásy Pál­nak, valamint Róvay Kálmánnak volt tevőleges szerepe. A többiek a mozgalomban nem vettek részt, legalább is neki ilyesmiről tudo­mása nincsen. Felek VI. r. vádlotthoz kérdést nem intéznek. Vádlottaknak megjegyzésük nincsen. Hívásra belép VII. r. vádlott Almásy Pál, aki Tárgyalásvezető kérdésére bűnösnek nem érzi magát a vádbeli cselekményben, csupán csak abban, hogy nem tett azonnal felsőbb- ségének jelentést a mozgalomról, egyebekben vallomását az I/f. nsz. alatti nyomozati jegyzőkönyvében foglaltakkal egyezően adja elő. Tárgyalásvezető kérdéseire előadja, hogy terve volt a mozgalom­ról a vezérkar főnökének jelentést tenni, ha az jobban kialakul, erre azonban már nem kerülhetett sor. Nagy ezredes őt a hírszerzéssel is meg akarta bízni, valamint Kiss altábornaggyal arra szólította fel, hogy a harcoló 1. honvéd hadsereg vezérkari főnökét a hadsereg át­állására vegye rá, azonban ő megtagadta és visszautasította.

Next

/
Oldalképek
Tartalom