Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - Gyurkovics Tibor: Testvér (vers)

s nincs hova kitalálni,

nincs pálya, tér,

nincs rés, tele üres akadállyal

a világ, tele (bukással,

befogadó halál,

a levegő közegébe fut —

s a levegő ellenáll.

Süllyed a láb, a boka, visszafut, nem oda, az emberekért fut az embereken, betört bordákon, szalad, haj-fejeken, szemöldökökre lép, fogakról elrugaszkodik, tapossa őket, nem álmodik, csak szeme ég, régi arcokra lép.

Fölötte áll az ég, mint hatalmas kerék, értük futott, hogy elérje őket, a szeretőket, szenvedőket, hogy föltairtsai majd a célt, az arcukat, szívük szeretetét, s mielőtt végleg lebukik, ők

tartják fel őt.

Testvér,

fiintorgó arcú női krisztusocska, elszabdalt kezű, kémiai tekintetű, fölszakadó lélegzetű, szív-kerületű, ki feszített karodra száll a légy, a kórház új, fehér ágyán.

Kikötöttek, mint egy matrózt, ki menekülni akart,

elhagyni a hajót,

a bűnt, a szolgálatot,

szeretők szeretését,

visszahoztak s kifeszítettek az ágyra,

mert letépted sebedről a kötést.

Fintorgó arcú kicsi nőleány, átképzelt krisztusocska,

Krisztus nem mi vagyunk,

Krisztus bennünk van.

S a mi kihelyezett krisztusunk szerelem-test,