Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - Péntek Imre: úr és szolga (vers)
PÉNTEK IMRE Úr és szolga ... az úr azonban, aki a szolgát tolta a dolog és maga közé, ezál tál csak a dolog önállótlanságával kapcsolódik össze... az önálló ság oldalát azonban átengedi a szolgának, aki azt feldolgozza. (Hegel: A szellem fenomenológiája) Nézd meg: én engedek. Nem kell öklöd lódítani, sem fegyvered emelni — ha tudod is, utálom elvtelen elveid, s szavaidtól, miket unásig hallok, s visszahallok, kiütéseket kapok; és egyáltalán nevetségesnek tartalak, mulatok rajtad éjjel-nappal, s követem utad ... Mit tehetsz velem? Ha kedved tartja: üss! Igyekezni fogok, hogy jól essen neked, eltúlzom majd a fájdalmat: érezhesd mily szörnyű erős vagy. De a zsigereim is ellened működnek, verítékem bűze tiltakozás. Ereimben a vér másképpen kering, mint ahogy a nagykönyvben elő van írva; koponyatetőm alatt a szürke massza, ugyan mit kezdesz termékeivel... Gyerünk! Indulsz, indulok. Ám tudd: folyton szemem előtt. Minden úgy lesz, ahogy kispekuláltad. Minden, a kezem nyomán ... 60
