Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 8. szám - TANULMÁNY - Nyilasy Balázs: Eszmény, valóság esztétikum

rendkívüli statikusság roppant tehertétele mellett is többnyire megéltetek, .művészileg hitelesnek érezzük; nem utolsósorban..azért, mert kedves halottal, férje és kisfia állandó motiváló tényezőként vannak jelen bennük. „Legördül az izzó szikrázó könnycsepp az arc sivatagján. 7 Föld a jéghideg űrben. // ... Beomlott tárna mélyén nap világít. ' Hófelhők fölött hold úszik az égen. / Csak Te nem vagy, ki belőlem születtél.’’

Takács Zsuzsánál a személyesség nem ellensúlyozza a végletes passzivitás, a mozgástér nélküliség terhét. A ..létbe vetettség”, az abszurd magány állapotát ä személyes vagy társadalmi motiváció teljes hiányával, a megszólító versformával, képeinek-térbeli kiterjesztésiével, a születés problematikiussága motívumával igyekszik az öröktől valóság, változtathatatlanság dimenziója felé tágítani. Művészi eredményei még felemásak. Pilinszky ösztönzése nem csupán az eszmerendszer, témák, motívumok szintjén — az anya motívum, az ősélemihez való vonzódás, a kozmikussá tágítás igénye, a szenvedéshez való bensőséges viszony — hanem konkrét áthallásokban is elég nyilvánvaló nála.

A sokféle pesszimisztikus szorongás-élmény Vasadinál egyértelműen a katolikus költészetre emlékeztető témavilággal, szimbolikával, motívumkinccsel fonódik össze A jelképrendszer (fény, bárány, az angyalképzet sokféle változata) a vallás motívumain alapul; a testi szerelemmel küszködés, a szenvedés, a védtelenség felmagaszta- lósa, az erőszak sokféle visszataszító formájának az ábrázolása, az áhitat, alázat, bűntudat érzéskörei egyaránt nagy szerephez jutnak nála. Tartalmait leginkább emberiség érvényűvé tágítani nagy epikus-látomásos kompozícióiban tudja (Jelentés Baby- lonból, Ének a szomjúságról). A cselekmény laza, vékonyszálú ezekben a versekben, gyakoriak a heroikus pátosziú hirdető betétek, az önállósuló, barokkos látomások. A kisebb darabok művészi hitelét már a szuverén látomásosság túlihajtása, önkényessé válása erőteljesen csökkenti. A költői képek egymáshoz kapcsolása a nyelv szemantikai lehetőségein is túllép, a mondatok gyakran felfejthetetlen, logikailag értelmetlen közlést tartalmaznák („A szél elég okos, hogy majd fölugasson, / mikor az árkok lúgja lalángol".)

„ ... a belső kontempláció kifejezésére a valóságtól lazán függő képi látomásvilá- got teremt... A jelentést kereső olvasó egymást üldöző és egymásból sarjadt képi je lek és átvitt (már-már kifordított) értelmű szavak dzsungelében jár itt...” (Lengyel Balázs).

Kétféle módon közelíthetünk a befele fordulás, elszigetelt létezés címmel jelezhető költői vonulathoz. A totalitás felől nézve nyilvánvaló, hogy a megmerevedésnek, a mozgástér teljes hiányának az állapota a valóság teljesebb birtokbavételét nem teszi lehetővé szerzőink számára. De a költői világok önmagukban való vizsgálatakor is kénytelenek vagyunk végső soron a külső valósághoz visszacsatolni. Hiszen az alkotásmód központi problémája a rendkívül szélsőséges világlátás hihető erővel való megtöltése nem független a valósághoz fűző szálaktól.

Oravecz homogén művészi közegével, Beney a személyesség motiváló erejével tudja életérzését (legalább részben) általános érvényűvé, átélihetővé tenni, de társaiknál az elvont fogalmiság, a motiváció nélküli pesszimizmus-rögzítés,'a didaktikus jelleg többnyire igen megnehezíti a művészi átélést. A szerzők közül leginkább Tandori Dezső igyekszik mérsékelni a végletes statikusság, fogalmi elvontság, motiválatlanság, a didaktikus ontológikusság, az állandó tragikus komolyság művészi tehertételeit. Ö átéihető-konkrét világából már a külső valósághoz is vissza-visszaesatol, antipoétikus rendszerét már-már valóságos, működő, esztétikai értéket teremtő poétikává tudja változtatni. A partikularitás itt paradox módon (Petriihez hasonlóan) már-már a nem- beliség hiányát, vágyát, nosztalgiáját képes kifejezni. De Tandorit mégsem fűzik Petri- féle erőteljes érzelmi szálak a külső (társadalmi) valósághoz, versei nagyobb része az elzárkózó műfordító lét lenyomata, nagyszabású 'formakísérlet, marad. Ha a külső valósághoz végleg visszacsatolna, így motiválva igazolva pesszimizmusát, a kitáguló mozgástér, a teljes elszigeteltség megszűnése nem is tennék lehetővé, hogy ebbe a költői csoportba soroljuk.

684