Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 8. szám - VITA - Csajka Gábor Cyprian: (H)arctalan nemzedék

vita

CSAJKA GÁBOR CYPRIAN

(H)arctalan nemzedék

RÖVID TOLDÁSOK ZALÁN TIBOR TANULMÁNYÁHOZ

Mindenekelőtt: Zalán Tibor írását őszintesége, tisztessége, objektivitása és — legalábbis az érintettekre — görcsoldó hatása miatt nagyon fontosnak érzem. Az „arctalanok” csoportjának helyzetét elemezve-ábrázolva jut el addig, hogy azt irodalmi- művészeti életünk hatalmi- és érdekviszonyainak, mechanizmusainak rendszerében ragadja meg. Ugyanakkor az írás szembesítő-önlkritifcus mozzanatai is rendkívül lényegesek e nemzedéki?) jövőjét illetően. Bevallom, egyes részeit elszorult torokkal, többet pedig tudatosításra érdemes, felismert igazságként olvastam el. Néhány kiegészítő megjegyzés után egy-két fontolatlanulí?) pesszimistái?) állításának helyességét már vitatnám.

1. Kiegészítések a szerző mélyen igaznak vélt gondolataihoz, jobbára személyes élmények alapján

1. Zalán Tibor az évtized legsportszerűbb irodalmárának kijáró díjat érdemelné, mert a legfiatalabb költők közé sorolja a publikációval még nem rendelkezőket is. Mert ezek legjobbjai elvi okoból nem hajlandók — noha tudnának — úgymond a közölhető versek faltörő kosaival rést ütni a bizánciasnak tűnő szerkesztőségi ajtókon. Egy részükhöz persze kegyes lesz az idő; így a most „nemes fojtásokat kapott ágyúlövedékeik” majdan kétszeres erővel csapódhatnak be az általuk egyelőre szűzfehéren hagyott folyóirat-oldailakra.

2. Folyóirat-struktúránk ostorozása (a fiatalok rovat-rezervátumökiba terelése, az egyszeri — „letudott”'— közlés, a protekcionizmus) különböző szinteken és helyeken szüntelenül folyik. Például a József Attila Kör ülésein, ahol legutóbb hangot kapott az az igény is, hogy az irodalmi lapok (kicsit szabados megfogalmazás) a „minden 1 2 tégla jó a házba” és a „Tiszán innen Dunán túl” elvek helyett igenis merjenek egymástól jobban elegy énül ve, embereket elvi okok-megfontolások mián maguk köré gyűjtve, egymással akár nyíltan polemizálva egészséges és színes, korszerű és inspiráló új struktúrát és új mozgásformákat teremtő állapotot létrehozni. Egyelőre azonban a hivatalos szervek erre vonatkozó álláspontját csak sejtegetjük, ha egyáltalán sejthetjük. FIJAK-ülésen került szó arról is, hogy mivel a kötetekre-mozduló kritika érthetetlen szűkkeblűséggel vagy bőkezűséggel siklik el jelentős (pl. vers-) publikációk fölött, jó lenne, hogyha az erre kedvet érzők átböngészve az utóbbi hónapok-iévek (pl vers-) termését, kiemelnék a még langyos remekműveket a felejtés hűtőházaiból. Konkrét elképzelések körvonalazódtak. Azóta: semmi. 3. Továbbá. „Minőségi antológiák” — hát persze, hogy ilyenek kellenének. („Karakteres értékhalmaz”) De nem669