Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 8. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere V. "Hitel"

gigtekintette gazdasági helyzetünk általános nyavalyáit, aktuális gyengeségeit, miközben a tennivalókból is jutott a papírra, bőven. Igen, de jobbára csak olyanok, melyek önként folynak a hibák taglalásából. Hiszen ha azt mondom valakinek, hogy féLrecsű- szott a nyakkendője, odanyúl, s helyrehúzza. Nem kér hozzá helyszínrajzot, sem technológiai utasítást. Más dolog, ha egész öltözködését, öltözködési szokásait, sőt ruházata minőségét, célszerűségét veszem bírálat alá. Ahhoz már kevesek a hevenyészett megjegyzések, bármily találnak is egyébként. Ezért vesz Széchenyi minden eddiginél nagyobb lélegzetet most, mikor arra tér rá, hogy a diagnózis birtokában mit is kell hát tennünk, s milyen sorrendben. Mert — saját életéből is tudhatja mindenki — ez a legnehezebb. S mert itt szokta őt cserbenhagyni az a Géniusz, áki-vel kicsi kölyöfckora óta tegező viszonyban van, s akit — a maga helyén tárgyalni fogom — az Egyetemes Világszellem, szerves részének tekint.

Ötödik fejezet: „MIT KEEL TENNI S MIN KELL KEZDENI?” „Mind annak, a mit eddig néhol rendetlenül, itt-ott hiányosan, sok helyen pedig hosszasan s tán unalmasan is adtam elő, essentiója az: hogy alap nélkül tartósan nem állhat semmi, s kizárólag csak azon tárgyat bírhatjuk igazi sikerre, miellyet természetes vagy mathe- matikai renddel — a mi nálam egy — kezdünk s folytatunk.” Ez persze közhely — „de én nem is hirdetem ezen elismert igazságot új találmánynak, mert igen is jól tudom, hogy mindenkinek ajkán forog; de csak azt bátorkodom állatná, hogy szinte mindig is az emberek ajkai közt marad, s csak ritkán használtatok valóságosan.” Hogy pedig bármely tervezésnél a fundamentum valóságos legyen a maga természeti vagy matézist rendjében, ahhoz „távolabb combinatiokra” van szükségünk. „A thema s ellenzés azon két pont, (...) mellyekrül közelebb vagy messzebb elhatározhatni a harmadik pontot, a jövendőt.” — Ez a tudományág akkoriban oly friss, hogy még neve sincs, ezért tartja szükségesnek ismertetését, majd azután lát hozzá az értelmes jövendő erkölcsi-elvi fundamentumának bemutatásához. A tárgyalásnak ennél a szakaszánál azonban megváltoztatja módszerét. Többé nem induktív^ hanem deduktív, azaz „visszáBontasös” módszerrel halad tovább. Vagyis az egészből fejti ki a részleteket, s így jut mind mélyebbre a jövendő szilárd alapjának bemutatásában. E sziklatömbökkel Terűimben már találkoztunk az előző négy fejezetben, csakhogy érintőlegesen, hogy megszokjuk őket, megbarátkozzunk velük. Most a szerkezettel, az ok s okozati összefüggésekkel ismerkedünk:

a) A fundamentum Jelső záróköve, amely a jövő társadalmi-gazdasági lét épületének falával érintkezik: a Cambium-Mercantile Just = a váltótörvény, vagyis a kereskedelmi, üzleti hitel.

b) Ez alatt fekszik a szó tágabb értelmű fogalma, „Tudniillik: hinni s hihetni egymásnak. A Hit azon láncz, mellyel az emberiség össze van kapcsolva a Mindenhatóval. (...) A szó szentsége azon" bíró, melly uralkodó s nép közt Ítél, s ha az egyszer megsemmisül, híjába szól a törvény, s minden társadalmi rendnek és szerencsének vége. (...) S nem valódi szón alapul-e házasok közt a szerencse? Mert milly becse van olly hűségnek, melly« őrzeni kell? S nem igazság tart-e elválhatlanul barátot baráthoz, s hazafiakat, akármi magas vagy alacsony helyezetűek legyenek is, egymáshoz?”

c) Ám ez az általánosan ható hit, a kölcsönös bizodalom egy mélyebb forrásból, a polgári erényből táplálkozik. Ez. tehát a fundamentum. harmadik rétege, lefelé számolva, Mert legyen bánmiily nehéz láncokkal lekötözve egy nemzet, „élőbb-utóbbi még is szabadabb létre viv, ha lakosiban a polgári erény tiszta vére buzog.” Igen ám, de mint mindent, ezt is gyakorolni kell, különben elsatnyul, mielőtt kifejlődne. Az a baj, hogy rendszerint messze távolban, magosban keressük, pedig oly közel van mindnyájunkhoz, hogy naponta gyakorolhatnánk, bármily magasan vagy alacsonyan vagyunk is a társadalmi ranglétrán. Mert az erény alapja a napi kötelességek teljesítése. Aki nem hanyag családjával, embertársaival, munkájával és a többivel szemben, attól várhatom, hogy az erkölcs magasabb szf éráiban is helytáll, s arra számíthatok, mikor a sors hirtelen nagyobb feladatok elé állítja a nemzetet.

d) Ez alatt fekszik a negyedik réteg, a nemzeti lét. „Mert lenni kell előbb, s csak aztán lehet~jöra, derékre, erényesre kifejteni.” Itt és most — nem valahol a távoli jövőben. És az emberi lót alapja, kerete a nép, a nemzet. Vélheti a kozmopolita, hogy

654