Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere V. "Hitel"
nem értjük egymást? Mert kiki különb-különb időkört tűz ki munkásságának.” S ezért lenne nagy szerepe az egyesületeknek, hol mindent meg lőhetne hányni-vetni, a véleményeket s célokat egyeztetni. 2. „A Hitel híja oka, hogy senki nem jobbíthatja földeit olly mértékben, mint természet szerént lehetőnek kellene lennie.” A gazdaság gyors fejlesztése csak nagy lő- kebefektetéselkkel lehetséges. Márpedig a birtokos nálunk nem tud fölvenni jelentős összeget, mert földjére nem táblázathatja, az ingó vagyon pedig menekíthető a végrehajtás elől. A tőkés viszont nem ad pénzt, mert ha a nemfizetőt bepöröli, az eljárás évtizedekig húzódhat, s közben meghal hitelező, hitelkérő egyaránt. „És még is jó hypotékárul mernek nómelllyek szólam.” —-■ ü:~7,-A legelők, faizás, s birtokok el nem választása mennyi negativa, sőt még po- sitiva kárt szül, arrul már a számosabb rész meg van győződve, hála az egeknek! S ha elosztatásOk még legtöbb helyen végbe nem ment, igen természetes, mert vagy meg akarja egyike a másikát csalni, a mi az erősebbnek könnyebb, vagy az elv valósítása igen nehéz és szövevényes.” 4. A céhek és ármaximálások fölösleges volta. „A búzának köble felmegy 20 forintra s vele a csizma ára is — és íme, leesik búzánk megint öt forintra, de a csizma ára mind fennlebeg” — ez az az agrárolló, amelyet rendszerint a céhek védelme és a mező- gazdasági termékek szabott arákkal való mesterséges szabályozása nyit szélesre. Pedig a céhek ilyen védelme éppen ellenük fordul: nem a valóságos életben, hanem melegágyban élnek, s ha a világgazdaság egy durva hatása éri őket, megdermednek. A mezőgazdasági árszabások pedig odavezetnek, hogy „a jó hús nem drágább, mint a rossz, s így mért törekedne a gazda jobb húst állatni?” 5. A robot. „60 ezer robot egy esztendőben szint azon munkát viszi végbe, méllyet 20 ezer naipszámmal könnyen el lehetne végezni”. Ezt mér sókan, sokszor kiszámították, az intézményes megszüntetés mégis a legnehezebb. Pedig „se bot, se vessző nem hozott még egy országot is virulásra”. Van, aki az akkordtól azért félti a munkást, hogy az majd agyonhajtja magát. Pedig: „Páradjon a szántóvető ember még jobban, mint most fárad, de nyugta s jutáim,a is szebb legyen. Most a magyar paraszt sze- mire sokszor vetett restségének oka (...) nem egyéb, (. ..) mint a bizonytalanság s gyarapodhatásárul kétségbeesés.” „Munka, munka a nemzeti gazdaság talpköve! — így áll elő sok, dicséretes hévvel hivatkozva Say, Ricardo, Malthus, Sismondi nevére. Holott a jól elrendelt munka, szóval az ész a nemzeti gazdaság talpköve.” 6. A dézsma. „Mennél, jobban iparkodik a jobbágy, annál jobban büntettetilk, mert mennél többet termeszt, annál többet kell adnia.” A birtokos persze fél, hogy ha a dézsámat eltöröljük, megszűnik jövedelmeinek nagy része. Mert „sok azt gondolja, hogy a földesúr jobbágya elleniében uigy áll, mint két kártyás egymás ellen, kiknek egyedül egyike nyer s éppen csak annyit nyerhet, mennyit a másik veszt.” Pedig ez a lehető leghiibósahb felfogás, hdszien mennyi külföldi példa van, hogy egyik is nyer, másik is — s nem egymástól, hanem a gazdasági élet jó elrendezéséből. Ennek azonban egyik fő akadálya éppen a dézsma. Így, az érvek szoros hadrendjével nyomul előre Széöhenyi a fő téma felé fokról fokra, a legnagyobb elővigyázaütal. Mert egyre érzékenyebb pontokra tapint, minden irányban: a céhek dolgával a hazai polgárságot piszkálja, az agrárollóval a kormányzatot, a dézsmávál és robottal a birtokosokat. Márpedig ő nem akadályozást és ellenállást akar kiváltani, hanem megértést föntről, együttműködést itthon — ez a nehéz a dologiban! Akarták ezt már mások is, eddig még senkinek sem sikerült. Ráadásul neki tovább kell lépnie. — Hogy miként érzi dolgát nehezedni, azt a fejezetek terjedelmén is lemérhetjük: Az első húsz oldalnyi, a második tizenöt volt, a harmadik már harmincegy, a most következő negyedik negyvennégy, míg az utolsó, ahol majd a tennivalókat tárgyalja, már hatvanihét oldalnyi lesz. Mert ahogy az aktuálisabbnál aktuálisabb pontokhoz jut, úgy fészkelődik egyre jobban írás közben; s a közönség is majd olvasás közben! — s úgy szükségeltetik egyre több és több magyarázat, példa. Nekünk persze már nem minden részlet elemzése szükséges. Hiszen a dézsma vagy a robot megítélésében egyetértünk. Ezekben igen... 651
