Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 8. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere V. "Hitel"

mellyeknek mindennapi tanúd vagyunk, nincs főbb Oka, mint pénzbeli összekötneté- S'ink hibás elrendeltetése”. Ezt látja „minden phyisifcai természetlenség okának”. Mert egy országban, ahol a hitelező 20, 50, de miég 100 százalék kamatot ds kér, s a kölcsönvevő ezt kénytelen elfogadni, ott voltaiképpen mindkét fél csalni akar, eleve. Kijátszani a másikat. S „ugyan keli-e még több egy egész nemzet elroithadásáira? (...) Tegyük kezeinket szívünkre, s tagadjuk, ha merjük! Füleinket pedig dugjuk be azok előtt, kik nem is tudván jói, minül van szó, azt ordítják: maradjunk a réginél!”

Igen, itt lehet szikár és komor, hiszen látszólag a kormány mellett fog; mert, látszólag, a kormány is eltörölni akarja az ŐSISÉGet. Csakhogy a bűvös szó nincs kimondva, végig a könyvön — de tartsunk sort. Mert példátlanul nagy a tót, muszáj hát hatalmasakat lélegezni előtte.

Mint a súlyemelő, mikor a szakításhoz fohászkodik.

Az utolsó előszó ezért „Nehány a tárgyat megelőző ÉSZREVÉTEL”-! tartalmaz. És ezek a szerző alapelvei közül vallók — ám nem hangsúlyozza fontosságukat, éppen csak megemlíti őket, mint afcinék véletlenül eszébe vetődött néhány szólásmondás:

Ismerd meg magad.

Az egyesült munka erős'b.

Egy nap se linea nélkül.

Halljuk a más véleményt is.

A rend mindennek lelke.

Ezeket fejti ki sorban, mert ezek lesznek azok az elvek, melyek jegyében a könyv témáját körbejárja. Itt jut el olyan következtetésékhez, mint például: „Csak minden- oldalú vizsgálat által lelhetni fel az igazságot, s ez csak a gondolatok legszab ad ab d közlése által valósulhat. Hol a beszéd korlátos, ott rab a nyelv s csak rabkint szól.”

S miután így, öt. előszón klo<r,og,,|tl’'!li negyven nyomtatott oldalon ágyat vetett a tárgynak, kezdheti az első fejezetet. A stílus ezután is raiífinált, a módszer alapos, a magyarázó példák érzékletesek, talólóak, én azonban most mór csak a témavezetésre, a mondandóra ügyelek.

Első fejezet: „A MAGYAR BIRTOKOS SZEGÉNYEBB, MINT BIRTOKÁHOZ KÉPEST LENNIE KELLEN E”j Nem az elheverő kincs a vagyon, hanem annak haszna- vehetosege. Ha~minden pillanatban rendelkezésemre áll oly célra fordítani, amilyenre jónak látom, s ha vannak biztosítékaim azt onnan vissza is nyerpi. De a tőkepénzes Magyarországon ezt nem teheti, mert befekteti pénzét, s még az sem biztosi, hogy kamatait látja. S szintúgy a földbirtokos: bármily hatalmas fekvősége van, nem tudja mozgatni, gyarapítani. Mert el nem adhatja, hiteit alig kap rá. S erre lehet ugyan mondani, hogy nem kizárólagosan igaz, mert van tőkés és földibirtokos, akik hisznek egymásnak. Akad bizodalom, van még az adott szónak szentsége, de az a baj, hogy összekeverjük a dolgokat: „Keresztény jótevőséginkben higyjürík minden emberrül jót; pénz, kereskedés, alkotmány dolgában pedig a legrosszabbat”. Mert nem vagyunk szentek, s embertársaink sem azok. Éppen ezért a becsület és bizalom csakis úgy fejlődhet ki, ha pontos és világos törvényiek védelme alatt köthetjük meg szerződéseinket, akár magán- akár társadalmi ügyletről van szó. Ne kevergessük folyton az anyagi meg az erkölcsi fogalmakat egymással. Mert igaz, e kettőnek vannak összefüggései, nagyon is lényegesek, csakhogy nagyon is másképpen:

Az emberek általában kincs és címek alapján mérik mások boldogságát. Pedig az a százezer holdas lehet nagyon szerencsétlen, mert rossz a nevelése, elégtelen a tapasztalata, s kincsét úgy pazarolja, hogy vagyonát gondnokság ailá kell helyezni (éppen akkoriban történt meg Grassalkovdch herceggel). A boldogság alapja tehát nem a vagyon, nem a cím, hanem a romüaitlónság. Ezt pedig a nevelés alapozza meg. Erre alapozódhat aztán a tapasztalatszerzés: megnéz mindent, meghallgat mindenkit, s levonja a következtetést, melyet használni tud. Az ilyen ember tud majd helyesen élni, gondolkodni, tervezni, gazdálkodni — s nem mások cifraságaiból hazai hóbortot fejleszteni, külföldi jó gyakorlatból itthoni rossz példát csinálni. — Ügy ám, de a gondos nevelés, a tapasztalatszerzés sok pénzt kíván! S azt honnan vegyük? ... Tehát a hitelélet, azaz a szükséges költségek megszerzése megelőzi a nevelést — és nemcsak ilyen egyszeri összefüggésben, mert: „Az, kd jobban bírja magét, rendszerint függetlenebb,

648