Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - TANULMÁNY - Lengyel András: A "freudizmus" mentalitástörténeti alapjai és Ignotus Freud-értelmezése
aki a maga művészetét a ,/legszigorúbb, a szinte kísérleti tudományosságra” építette. Aki tehát mint ,,téveszthetetlen valóságlátó”, életművében a 20. századi tudomány és művészet legjobb eredményeit egyesítette s az emberről való legmélyebb ismeretek rendszerét művészi formában adta. Ezért egyáltalán nem tekinthető véletlennek, hogy Ignotus Freudot „a legnagyobbak”, „a klasszikusok, a Pascalok, a Goethék, a Nietz- schék sorába” emelte, s számára a pszichonalízisne'k „az a tulajdonsága, hogy gyógyítani is lehet vele”, csak „mellékesség”. Freud-koncepciója voltaképpen nem is más, mint a lélektan tudományára épülő, annak folyamatos ellenőrzésével létrejövő kife jező irodalomnak a koncepciója. A pszichoanalízisnek ez az irodalommá való átstilizálása természetesen minden személyes esetlegesség, „véletlen” ellenére bonyolult okokra vezethető vissza. „A pszichoanalízisnek vallást, művészeteket, jogot, társadalmaikat, származástant magyarázó mindenhatósága” (Magyar Hírlap, 1936. máj. 10.) Ignotus szerint arra vezethető vissza, hogy úgy látta: az irodalom és a freudizmus rokonok, sőt a pszichoanalízist tulajdonképpen az irodalom készítette elő, azaz a modem lélektan csak újra- felfedezője lett bizonyos jelenségeknek. Ki is mondja tételesen: a pszichológusok „olyan emberi adatok iránt” lettek fogékonyak Freud fölléptével, „miket addig csak az embernek szakértői, a költők szoktak volt észrevenni”. Szerinte „Freud ieletei” is azért világosodtak meg, rögtön a „költők és művészek, a költő-tudós Piátok, Goethék, Schopenhauerek és Nietzsehék tovább- és végiggondolói” előtt, mert e leletek, Freud eredményei „világot vetettek önnön sejtelmedekre '. (Magyar Hírlap, 1937. dec. 5.) Ignotus ezt többes szám első személyben írta, szövege tehát önvallomásnak is tekinthető. Ez azonban csak a szubjektív magyarázat: az, amit valószínűleg maga Ignotus is magyarázatnak hitt. A mélyebb, a meghatározó ok minden bizonnyal nem itt, hanem Ignotus és a magyarorsizági polgárság labilis helyzetében keresendő. Prosperálás és anyagi jólét egyfelől, gyöngeség és bizonytalanságérzat másfelől; ez jellemezte voltaképpen az egész polgárságot 1918 eljtt. Ignotusnak voltak gazdaságpolitikai elképzelésed is, a maga módján végiggondolta a „nagypolitikát” is — s ha kellett, mint ahogy 1918-ban kellett is, a gyakorlatban is megpróbálta megvalósítani elképzeléseit Világosan látta azonban: a polgárság nálunk, sok ok miatt, 1919 előtt sem volt abban a helyzetben, hogy a politikát meghatározza vagy diktálja — 1919 után pedig még korábbi pozíciója is megingott. S ez a (fölismert) objektív gyöngeség, úgy hisszük, megadja a magyarázatot arra, hogy Ignotus máért a pszichológia (vagy ha úgy tetszik, a személyiség) szintjére vitte át mélyen átélt problémáit. Az a politikai s társadalomlélektani patthelyzet, amelyben nálunk a polgárság föllendülő periódusaiban is volt, „polgári” keretek között, „polgárimódra” nemi volt föloldható, s ezt Ignotus ás nagyon jól tudta. A lélektan szintjén való föloldás tehát afféle mentalitástörténeti „biztonsági szelepként” működött. A személyiségbe integrálódott problémákat és konfliktusokat volt hivatva közömbösíteni. Ez kétségtelenül álmegoldás, de ,/megoldás” volt, vagy legalábbis annak reményét nyújtotta. De azt sem szabad feledni: a freudi analízis nem egyszerűen a „hamis tudat” terméke. Bizonyos határok között s bizonyos mértékig valóban adetovát iélekimagyarázat. „Freud neurózis-elméletóne kreveláns filozófiai-antropológiai jelentősége is van: a (pszicho-) neurózisok az ember belső és külső világának diszharmóniáját tükrözik, s mint társadalmi és lelki alkalmazkodás sikertelensé- gát kifejező személyiség-képletek magyarázattal szolgálnak az ember lényegi természetére, lehetővé teszik biológiai, pszichikus és társadalmi alkatának feltárását.” (Simó Sándor: Freud és a pszichoanalízis. — Sigmund Freud: Pszichoanalízis. Bukarest, 1977. 14—15. 1.) A vártnál „problematikusabb” fejlődés tudomásulvételét, a társadalmi ellentétek mentaliitástörténeti vizsgálatát egy ilyen ellentét megkönnyíthette — különösen író esetében. 594
