Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - TANULMÁNY - Lengyel András: A "freudizmus" mentalitástörténeti alapjai és Ignotus Freud-értelmezése
rátsága” formájában élte át, „ami nagyban és földtekényi széthullámzásban a pszichoanalízis terjedésének és diadalának története lett: a teremtő tudós s a felügyelő intellektuálisak közt való kontaktust.” 1908 körül került Freud hatása alá, Ferenczi révén. „A Ferenezi első írásainak megjelenése után ő, a freudista s én, a ny.ugatos, napról-napra összejöttünk a Nyolcak kiállításán szintén akkortájt feltűnt festőnek, Berény Róbertnek városmajori műtermében s kertjében, velünk még Doktor Halle, egy bécsi gyáros és kémikus s a fiatal Doktor Radó, ki akkor jogász volt, de aztán medikus lett s ma [1933-ban] Amerikának egyik első analitikusa. Reggelbe nyúló délutánokon és estéken át itt vitattuk meg a Ferenczi elképésztő megfigyeléseit s következtetéseit, együtt Einstein relativitásával, mely ugyanazon, napokban kólintotta fejbe a világot — s másnap már máskép gondolkoztunk, mint ahogy előtte való nap gondolkoztunk.” Freud és Ferenczi, úgy tudjuk, személyesen 1908. február 2-ám ismerkedtek meg, s ismeretségük szinte azonnal (barátsággá vált: 1908 augusztusában Berehtesgadenben már együtt nyaraltak. Kapcsolatuk ettől kezdve mélyült el, s hosszú ideig folyamatosan intenzív maradt. Sűrűn találkoztak, s szinte állandóan levelezitek. Ignotus ez időben volt legközelebb Ferenczihez, nagyon valószínű tehát, hogy folyamatosan hallott Freudról: milyen ember, mivel foglalkozik, milyen metódusokat alkalmaz, milyen eredményeket ér el stb. Ignotus valamikor ekkor ismerhette meg a „mestert” személyesen is; egyik későbbi tárcájában (Mellesleg. — Magyar Hírlap, 1937. dec. 5.) legalábbis azt írta: „Freuddal első nagy feltűnése óta ismerős vagyok, több beszélgetésünk volt tudományról, de sok minden egyébről is, s (...) minit, egyik első írót. is, ki mellette kiállt, megtisztel érdeklődésével.” 1918-ig, amíg Ignotus Magyarországon élt s főleg magyarul publikált, nem valószínű, hogy Flneud sokat olvashatott tőle. Személyes találkozásuk azonban — igazolhatóan — legkésőbb 1913-ban bekövetkezett. 1913- ban ugyanis Ignotus szervezetileg is hozzákapcsolódott a ipsziehoanaliltdkaá mozgalomhoz. Május 19-én, Budapesten alapító tagja lett a Nemzetközi Bszichoanali.tikai Társaság Ferenczi Sándor irányításával létrehozott budapesti csoportjának. A csoport elnöke Ferenczi’, alelnöke Hollós István, titkára Radó Sándor, 'pénztárosa Dávy Lajos lett — egyedül Ignotus nem vállalt funkciót; ő, Ferenczi öndronikus fordulatával élve, „’közönség” lett. E réven azonban már a csoport második ülésén megismerkedett Ernest Jones- szal, aki akkortájt hozta létre a londoni csoportot, s a psziohoanalitikai mozgalomban már akkor is fontos szerepet játszott. Nem sokkal később pedig — fokozódó aktivitásának bizonyságaképpen — részt vett a Nemzetközi Pszichoanalitikad Társaság nevezetes müncheni kongresszusán. Ezen a kongresszuson, amely a „Jung-vonal” kiválása miatt az egész mozgalom egyik nagy fordulópontjává lett, 87 tag és vendég vett részt: voltaképpen mindenki ott volt, aki „számított’. Ignotus többek közt itt ismerkedett meg Rilkével, aki mellette ült a vacsorán; Lou Andreas-Sál óméval, a mozgalom „nagyasszonyával” és másokkal — s — ha addig nem is találkoztak — magával iFreudda) is. Ferenczi, aki a kongresszus egyik fontos előadását tartotta, nyilván sorra bemutatta mindenkinek, hisz Ignotustól tudjuk: az este családias hangulatban folyt le. „Este (...), mikorra a harc már elült, az eretnekek [Jung és hívei] kiseprűztettek s az igaZhitűek [Freudék] még kimerülve, de már üdülni vágyva ültek vacsorához: a po- harazgatás, a vicces felköszöntők s a mind családibb hang és hangulat” uralkodott. (Magyar Hírlap, 1927. febr. 6. 17. 1.) Lehet, hogy e kongresszuson került sor arra a beszélgetésre is, amelynek emléke később így merült föl benne: „Freud professzor (...) a háború előtt többször mondogatta, hogy van most növőben a magyar gentrynek egy legifjabb ivadéka, mely különösen hivatott és tehetséges, erős inteliektualitású s heves érdeklődésű.” (Magyar Hírlap, 1926. jún. 20. 5. 1.) Ez azt jelentené, hogy Freuddal a magyarországi fejlődésről, általában a magyarországi állapotokról is beszélgetett. Mindenesetre valószínű, hogy a kongresszusnak is része volt abban, hogy monográfiájában a jól tájékozott Jones Ignotusról minit „Ferenczi és Freud egyik budapesti barátjáról” írhatott (502. 1.) Az Ignotus -filológia szinte teljes hiánya miatt sajnos egyelőre nem lehet számiba- venni és pontosan rekonstruálni Freud és Ignotus személyes kapcsolatának alakulását, sőt még Ignotus „freudizmusát” sem. Annyi föltétlenül bizonyos, hogy Ignotus 592
