Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Csaplár Vilmos: Részlet a Szép epikus korszakunk című regény előtanulmányaiból
min se gondolkodna, azaz ha elfoglaltságai teljesen igénybe vennék az agyműködését. Tény, hogy rossz alvó. Ha rossz alvó, hát nem alszik. Éttermekbe, bárokba jár, fogadásokat köt, néha fölönt a garatra. És úgyis korán kell kelnie. Jól van ez így, bár éppenséggel azt se szokta megkérdezni magától — ez majdnem biztosra vehető —, hogy: jól van-e így? Ugyanis a jelek szerint, ha valami „nem normális” jut az eszébe, agya hamarosan kiveti. Mi a cselekedetekből olvasunk, a kimondott szavakból következtetünk. Kiss nem tesz semmi olyat, amivel fölfedné magát, sőt többnyire olyasmit se, ami túlmutatna napi foglalatosságain. Beszélni pedig, mint láttuk, nem beszél. Noha azon a napon, melyen bemutatjuk őt, segítségünkre vannak bizonyos rendkívüli események, már amennyire Kissel kapcsolatban szóba kerülhet bármi rendkívüliség, vagyis az ő rendjén kívüli. Egy munkás alatt téglahordás közben megmozdul a deszkapalló, elveszíti az egyensúlyát, zuhan két emeletet, ráadásul a téglák is utána hullanak. Beveri a fejét egy elázott, majd megkötött cementtel teli zsákba, mely éppen ott hever, s bár pár perc múlva visszanyeri az eszméletét, ez csak arra elég, hogy az odasiető mérnökre bámulhasson, jajgat s ismét eltűnik az öntudat minden jele. Szerencsétlen véletlen. Az embereket persze a közösség alkalmazza. Már akit bejelentenek. Ezt nem jelentették be, mert a házilagos építkezésnél egy- időben alkalmazható munkások száma rendeletileg korlátozott. így nem is fizetnek utána társadalombiztosítási hozzájárulást. A valóságban Kiss egyezett meg vele is, a volt vállalatánál a keze alatt dolgozott annak idején, most alkalmi munkása. Tehát ő sincs, akárcsak a mérnök. Legalább négyszer-ötször többet keres, mint amennyit állami munkahelyen fizetnének neki. Időnként a kötelező munkaviszonyt előíró rendelkezések miatt el kell helyezkednie, de most éppen állás nélkül van. Kiss rá akart hajtani a falazással, elég sok embert összeszedett. Nem sokáig lesz már jó idő. Szóval olyan eset ez, mely talán fölkavarja a mérnököt, annál is inkább, mivel némi veszélyt rejteget a számára. Rendkívüli helyzetben beleláthatunk a hősbe, s ha ő nem is érti magát, mi valamit megértünk. Bevált módszer. Az igazat megvallva, kezdeti leírásunkban e módszerrel akartuk megmutatni Kisst, anélkül, hogy bármi alapunk lett volna rá. Kiss intézkedett, a balesetet szenvedettet elszállították a mentők, az építkezésen folyt a munka tovább. Később tárgyalt az ügyvédjével, de ott is csak a lényegről: hogyan maradhat minden körülmények között nem létező? Többet nem tudunk. És Györgyi? ö kicsoda? A külsejét nem írjuk le, biztos lehet benne az olvasó, hogy átlagon felüli szépség. Kiss anyagi helyzetében ez nem kétséges. Például gyönyörű mellei vannak. Családi neve Borsiczki. Apai ágról lengyel származású, de meglehetősen lazán tartja a kapcsolatot a családjával. Az apa, akinek egyik elődje hazájából menekülni kényszerülő, lázadó nemesként került Magyar- országra, vállalati sofőr, nem állt módjában négy gyerekének minden igényét kielégíteni. Így Györgyinek, amikor még érettségi előtt álló gimnáziumi tanulóként művi abortuszt hajtottak végre rajta, három férfitól is el kellett kérnie az orvosi beavatkozás árát. A nagykorúság idejét kivárva, azzal a meggyőződéssel költözött el otthonról, hogy művészi ambícióinak csakis előnyös külseje kihasználásával élhet zavartalanul. Kiss volt az ötödik férfi, aki az eltelt négy év alatt „művészhez méltó” életszínvonalat biztosított Györgyikének. A lány Kiss három szobája közül a legnagyobbat foglalta el vásznaival, festőállványával, festékes dobozaival, tubusaival, cserépkorsóival: ebben a szobában ült az állványnál, kissé oldalvást, egy lombos ágat mintázó, aranyozott keretbe foglalt falitükör felé fordulva, különféle szűk, bő, fodros, csipkés, mélyen ki567