Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Kalász Márton: Vándorlás, Ködben (versek)
KALÁSZ MÁRTON Vándorlás Most változik át a levél valami mássá, nem-levéllé. Figyelhetem az ablakomból millimétemyi színeváltozását naponta; aztán mégis nélkülem lesz egyszerre nagy sárga szívvé. S én elaludtam a pillanatot — sose tudom meg azt, mikor történt! S vajon méregetett-e, vagy inkább csak ablakom őszi üres kékjét nézte: hol lehetek — s ha ott állnék, érdemes volna-e beavatnia engem e reinkarnáció titkába; így, épp a halál előtt. Ködben Fulladozik a víz a patakokban, fulladozik a féreg a kéreg alatt, fulladozik a rög önnönmagában, s fulladozik a fölserkent járókelő elméje nagy koponya rejtekében — fulladozik! csupán a szív benne olyan, akár a zúzmarás fű, taposható, kifehéríthető, csumájáig most már lecsupaszítható — az elme gyönge lett, nem tartják meg a gondolatai, e gondolatok nem gyökerei, ugyan hol érződnének föl a gyökerei-----------5 17
