Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Parancs János: Levél a barátokhoz, Nosztalgia (versek)
PARANCS JÁNOS Levél a barátokhoz „tanul), hogy tanúsíthasd: mozdulatlan bennünk a sikoly akár a zuhanás előtt tétovázó szikla az egyensúly bódulatában, —” THINSZ GÉZA Rossz vége lesz ennek itt, urak, és ez előre megjósolható. Kicsinyes győzelmek mámorában, az idő bozótos senkiföldjén élünk, de előbb—utóbb az egyikünk feje, aztán egy másiké is, a porba hull. És így tovább. És így tovább. A sor tetszés szerint folvtatható: egyszerű számtani haladvány. A szégyenletes esemény persze, ideig-óráig valahogy elodázható. Mások szerint, szerencse dolga az egész, nem segít itt semmiféle furfang. A sorsát így-úgy mindenki végigéli; de nyomorult áldozatként bukik a föld alá a cinkos is, a törtető, a hitszegő, a gyilkos is, s ez — vigasznak ugyan kevés —, mégiscsak erőt ád, urak, mégiscsak megnyugtató. Nosztalgia Csak el ne feledjek egyet is közülük. Homályból fölmerülő arcukat, az álom tükörfolyosóin tébolygó alakjukat egyre ritkábban látom. Visszahúzódnak, távolodnak, elúsznak mellettem hidegen, 477
