Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 5-6. szám - Kunszabó Ferenc: "Homály és tévedés" - Széchenyi István eszmerendszere IV.

?,al megfojtotta, hogy a magyar ipari készítménynek 15% volt az alapvámjuk, míg az osztráknak 2 vagy 3.

Nem lehet e könyv célja n yomon'k övét ni a hatalom szüntelen gazdasági manővereit — bizonnyal akadnak majd szerzők, akik elvégzik ezt a munkát —, a helyzet jellemzésére már csak egyetlen vázlatos példát: III. Károly 1719-ben, a rendek követelésére, szabad kikötővé nyilvánította Fiúmét, hazánk legnagyobb tengerparti városát ,hogy újraindulhasson tengeri kereskedelmünk. Ám az odavezető utak az előző kétszáz évben tönkrementek, s ezért áruinkat a délosztrák tartományokon keresztül kellett szállítani, ahol viszont már a fentebb jelzett vámok terhelték őket. A magyar és horvát főurak ekkor részvénytársaságot alapítanak, elkészítik az úgynevezett Lujza utat, hajózhatóvá teszik a Szávát és a Kulpát. Igen, de mire ez megtörténik, a trieszti kereskedelmi társaságok a fiumei forgalomra is kiterjesztik hatalmukat. A magyarok válaszul egy másik kikötőt, Buocairit fejlesztik ki, s oda irányítják a kivitelt és behozatalt. Ám a hatalom ekkor kiterjeszti a fontos katonai támaszpont, Ká- rolyváros árumegállító jogát, s azt a bécsi állami bankra ruházza.

Talán az ilyen esetek kapcsán született a mondás: eben gubát cseréltünk, de a kutya elásva maradt... A Lujza út annyira ©lhanyagolódifc, hogy Széchenyi István már használhatatlan állapotban találja.

Tudnunk kell azonban, hogy a hatalom ezt a játékot sohasem nyíltan űzi. Ha a magyarok panaszkodnak az udvarnál, ott mindig ájtatosan sajnálkoznak, s arra hivatkoznak, hogy az osztrák tartományok érdekeit is figyelembe kell venni, „legalább kicsinyég”. Mire a magyarok mit tehetnek’ Szintén sajnálkoznak, ájtatosan. A kölcsönösen szemforgató játék sohasem válik szókimondássá. Mert a hatalom nem vallhatja meg nyíltan, hogy mi a szándéka, a nemzet viszont nem mondhatja meg, hogy ezt világosan látja. Ilyen stílusban zajlik a tizenhárom év után összehívott diéta 1.764- ben. A királynő a parasztság jogi helyzetét javasolja tárgyalni leiratában, kifejezvén, hogy az ország bajai csakis ezzel orvosolhatóak. A rendek viszont feliratukban az ipar és kereskedelem helyzetét sérelmezik, mert „a vámok már annyira fölemeltettek, hogy a szomszéd tartományok adóját nagy részben maga Magyarország kénytelen viselni”. — Nem is jutnak egyezségre. A királynő, uralkodásának hátralévő 16 évében nem hívja többé össze a rendeket, nem változtat a kialakult ipari, kereskedelmi helyzeten, ám 1767-ben kiadja úrbéri rendeletét, úgy tüntetve föl a dolgot, mintha a pómépnek egyedül ő viselné gondját, ő védené a maradd, barbár nemesség ellen. Holott az általa ekkor elrendelt jobbágyi szolgáltatások betartása már vdszalépés lett volna az ország fejlettebb mezőgazdasági vidékein.

A helyzet II. József idején válik kendőzetlenné. Elődei az országot sújtó intézkedéseket sohasem adták írásban, és bankokkal meg kereskedelmi társaságokkal hajtatták végre. József intézkedésedben az a minőségileg új, hogy állami szintre emelte az eladdig mintegy nemihivatalos küzdelmeket — de lássuk a Pálffy kancellárnak írott levél mondandóját.

Az adózás egész eddigi alapelve elvetendő. Az új:

— Az adó alapja a föld, annak terjedelme és jövedelmezősége.

— Minden termelő és termeltető, akár tulajdonos, akár használó, a tényleges jövedelme után adózzék.

Ezek szerint kell felosztani Magyarországon az eddig hadi és megyei közigazgatási adóként szedett pénzeket, melyek együtt 5 344 000 forintot tennének ki. A személyek szabadságát és jogait el kell választani a földtől. Meg kell szüntetni az ősiséget és hitbizományt, hogy a föld bekerülhessen a szabad adásvételbe, s ezzel a birtokosok hitelképesek legyenek. Később fontolóra kell majd venni a nemesi felkelés pénzbeli megválthatóságát.

Mindennek fejében el lehetne törölni a vámokat, ^melyek az osztrák örökös tartományokba szállított magyar termesztvényefctől szedetnék”. „Továbbá a gyárak, melyek az örökös tartományokban meglehetősen gyarapodnak, Magyarországban pedig nemcsak nem gyámolíttatnak, hanem el is nyomatnak — a jövőben itt is terjednének.” Gondolja meg tehát a magyar vezetés, mennyire hasznos lenne az általános tehervi469