Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Kunszabó Ferenc: "Homály és tévedés" - Széchenyi István eszmerendszere IV.
kém támadhatnak a múlt nemismé rétén alapozódó félelmeink — s éppen annál a pontnál, amely a legfontosabb, egyúttal azonban (vagy éppen ezért?) a -legfeltá- ratlanabb. S ugyanezért írom ide a többi szerzőt is, kikre az alábbi összefoglalást alapozom: Hetén jó János, Kossovdch Károly, Horváth Mihály, Hóman Bálint, Eckhart Ferenc, Györffy György. Forrásaik forrásaim. A magyarok már a VI. századiban Bizáncig ismert pr émkeresk ed ők. S hogy az árut nem csupán közvetítették, azt bizonyítani látszik a tény, hogy a finomabb tímár és szűcs munkákkal ők ismertették meg Európát. A németek például tőlük tanulták a puha irha kikészítését. Korabeli feljegyzés az is, hogy Taksony fejedelem idején a magyarok a morvákkal közösen használták a casflovi meg a kaurzimeri ezüstmezőket. Tudjuk, hogy a honfoglaló törzsek olyan jeles megerősített helyeket találtak itt, mint Munkács, Pozsony, Esztergom, Nyitna, Pest, Óbuda, Ungvár, Óvár, Tolna, Pécs, Vasvár, Bihar, Eger, Gömör, Újvár, Zágráb, Pozsega, Valkó, Győr, Veszprém, (Nándor)- Fehénvár, (Gyula)Fehérvár, Béos, mik jórészt avar, vagy elszlávosodó avar iparos és kereskedő helyek voltak — s hogy ezekből Árpádék egyet sem romboltak le, sőt maguk is új váraikat s körötte városokat létesítettek, már a vezérek korában. így Komáromot, Himesudvart, Borsodot, Szabolcsát, Feketevárt, Tasvárt. De tudjuk, hogy maga Árpád a Csepel szigeten emeltetett magának palotát, s körötte még több épületet udvamépe és vendégei számára. Ismeretes továbbá, hogy a papok és püspökök, kik a hét törzs közeledtének hírére rémülten menekültek ki Pannóniából, nem sok idő múltán örvendező leveleket írtak Rómába, hogy a megyeniek nemhogy üldöznék az idegeneket, de inkább beédesgetik. így ők is bátran bemennek, és gondozzák a keresztény hívek lelkét — sőt a marcona foglalók is szívesen hallgatják beszédeiket. Nyugati krónikások jegyezték föl Gézáról, hogy szomszédaival jó kapcsolatokat épített ki és pártolta a tudományokat, mesterségeket, kereskedelmet. Azt gondolom, ezek kellő adalékok ahhoz, hogy a Kárpát-medence ipara, kereskedelme az Árpádok bejövetelével nem tört meg. De tudjuk, hogy már Szent István vendégházakat építtetett Bizáncban, Ravennában, Rómában, s egy Inhofer nevű német történész azt gyanítja, hogy azokban nemcsak ájtatoiskodó, hanem kereskedő magyarok is megszálltak. Azt viszont már saját Okleveleinkből tudhatjuk, hogy a kereszténység első másfél századában új városok, vásár-tartó helyek is hírnévre emelkedtek. Ilyenek például: (Székes)Fehórvár, Zalavár, Fellegvár, Vác, Sopron, Buda, Kalocsa, Zimony, Nagyvárad, Kolozsvár, Szeben, Brassó. És a felvidéki bánya-; bá- nyamíves meg kereskedő városok: Selmec, Könmöc, Eperjes, Lőcse, Szepes, Bártfa, Kassa, Késmárk, Zólyom, Korpoma, Újbánya, Bélabánya, Libetbánya és a többi. Hanem nézzünk másfajta dokumentumokat. A pécsváradi alapító levélben szerepel, hogy István az apátságnak 1116 hold szántót szakít ki a sajátjából, s hozzája ad 36 szántóvető szabadost, miig a szőlőhegyek mívalésére 110 szabadost. De ezeken felül még: tíz kovács, hat bodnár, tizenkét esztergályos, kilenc sütő, kilenc szakács, három fazekas, hat viaszgyertya-öntő, öt aranyimíves, nyolc szekérgyártó, négy molnár, tizenkét méhész, ötven halász, meg a többi. És ismeretes, hogy ugyanilyen mértékben adományozott mesterembereket más apátságoknak is. S ha e tényeket összevetjük azzal, hogy István pénze igen kedvelt volt Európában, mert 93 százalékos ezüsttartalmával a legfinomabb ezüstnek számított, akkor némi fogalmat alkothatunk a Kárpátnmedence korabeli iparáról s annak színvonaláról. Hanem nézzük a Szent István utáni idők némely adatát, amikor a gazdasági élet milyensége megintcsák a kereskedelmi renidszábásoikból tűnik elő, többnyire. Szent László a többi között elrendeli, hogy minden adás-vevés csakis a kijelölt helyen, hivatalos személy közreműködésével eshet. Szükségesnek tartja a belföldi kereskedők rendszabályozását, nagy számuk miatt. A külföldi kereskedők a vám lefizetése után az egész országra érvényes „szabad meneti levelet” kapnak. A XI. század végére a honi kereskedők úgy meggazdagodtak, hogy Könyves Kálmán száz százalékkal emeli az adójukat. A kézműves és a kereskedő, aikár királyi, akár földesúri fennhatóság alatt, megválthatja magát a katonáskodás alól — amit 457
