Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Czakó Gábor: Aranykor (színmű)
ben egy ‘kicsit! Majd én megtanítalak benneteket mulatni! ZEUSZ (Prométeusz vállára üt, akit a Katonák magára hagytak): Elkettyen- tél, Prométeusz? Nem vagy boldog, hogy az ország megszabadult a csapástól? PROMÉTEUSZ: Az istenek küldték ránk, az istenek vették el. ZEUSZ: Lám, megjött az eszed, csak félő, hogy későn. PROMÉTEUSZ: Te tudod, hogy mi a szándékod. ZEUSZ (átöleli Hérát): Irigyelsz, mi? PROMÉTEUSZ lehajtja a fejét. ZEUSZ: Nézd, milyen boldogok! Hiába nyüzsögtél annyit körülöttük, hiába jó- ságoskodtál, fél óra alatt elfelejtettek! HERAKLÉSZ (szerencsétlenkedik a forgatagban. Árészt nyaggatja): A papa miért nincs itt? Nem is látott, amint visszatértem! ÁRÉSZ (elküld két katonát): Hozzátok ide a vén királyt! PROMÉTEUSZ: Talán egyszer eszükbe jutok. Talán neked is. ZEUSZ: Későn, Prométeusz! Garantálom! Gyere, szívem, ne hagyjuk elveszni a drága időt, ami még hátra van a vacsoráig. (Csókolózva hátravonul Hérával. Két ember megfordítja a trónust, leheverednek rá: a támla eltakarja őket.) PROMÉTEUSZ (néhány papírlapot vesz elő a tárcájából, és Jóké ruhájába csúsztatja őket): Vigyázz rájuk. Haszontalan szövegek, de rajtuk van az összes betű. DIONÜZOSZ: Ne molesztáld a muzsikusokat, Prométeusz! Mulatni támadt kedvem! (Fölkap egy korsót, iszik. Már mindenki ittas egy kicsit. Bacchanália jellegű a mulatság.) ÁRÉSZ (leveszi Heraklész sisakját, teletölti): Igyál, te csesznye! DIONÜZOSZ (kissé részegen): Árikám, nem tudod, hogy a herceg ma hős lett? ÁRÉSZ: Ha hős, akkor hős! Meg bírod inni? (Heraklész kiissza.) Te vagy a bálanya! Dorbézal mindenki, ölelgetik a lányokat, Dionüzosz vezényel a zenészeknek, táncol, modern figurákat mutat a görögöknek. A színészek kedvükre rögtönözhetnek. 8. jelenet A vad forgatagban behozzák a húst. A mülatozók éljent kiáltanak FŐPAP (vezényel): Nóta! DIONÜZOSZ (félbeszakítja): Most a másikat! MIND (részegen gajdolják a „Heraklész herceg”-et): Heraklész a mi hősünk megölte a Vadkant Prométeuszt megvetjük ostoba és kappan! ZEUSZ (Időközben visszafordították a trónust. Megpaskolja a bort töltögető fiú fenekét): De jó húsid van, kakas- kőm! HÉRA: No de Zeusz! ZEUSZ: Csitt! Én vagyok a király! Ami a szívemen, az a számon! Hogy hívnak, bikácska ? GANÜMEDÉSZ: Ganümedésznek, uram. ZEUSZ: Nagyszerű! Pohárnokommá teszlek! Jössz velem az égbe! (Hatalmasat röhög.) HÉRA: Zeuszka! Szivecském! ZEUSZ: Kusti! (Iszik!) Húzzátok, cigányok! A két katona megérkezik az öreg Királlyal. I. KATONA: Itt van, uram... II. KATONA: mert meghoztuk! ÁRÉSZ (elázott teljesen): Mi a túrónak, vitézek ? I. KATONA: Parancsoltad, uram... II. KATONA: másképp nem hoztuk volna... I. KATONA: mert jönni nem akart... ÁRÉSZ: Üssétek agyon. Már nem kell. (Az istenek röhögnek, aztán a többi is.) KÉT KATONA (összenéznek, vállatvon449
