Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Czakó Gábor: Aranykor (színmű)
ÁRÉSZ (csodálkozva): Nem szokott mostanában idejönni. Zeuszék a fejüket csóválják. ÁRÉSZ: Magától jött ide? Zeuszék vállat vonnak, széttárják a karjukat. ÁRÉSZ: Elfogtátok? Zeuszék bólintanak. DIQNÜZOSZ: Nagyon okos vagy, Árész, szentséges testvérem. ZEUSZ: És mi is okosak vagyunk. ÁRÉSZ: Már megöltétek? DIONÜZOSZ: Rád vártunk. ÁRÉSZ: Bízzátok csak ide! Majd én elbánok vele. Kiszedem belőle, amit kell! DIONÜZOSZ: No és mit akarsz kiszedni belőle? ZEUSZ: Szerintem néhány kémialeckét. Különös tekintettel a robbanóanyagokra. DIONÜZOSZ: Lám-lám! ÁRÉSZ: Ne szórakozzatok velem! DIONÜZOSZ: Azt várjuk, hogy te szórakoztass bennünket a tanulmányaiddal. Puskaporral foglalkozol, vagy rögtön dinamittal kezdted? ÁRÉSZ: Dinó! Tudod, mi van, ha én egyszer begerjedek?! Nem nézek se istent, se embert! DIONÜZOSZ: Ez a helyes kifejezés. Válaszolj csak szépen! ÁRÉSZ: Engem merészelsz vallatni, te vén, impotens szoknyapecér?! (Megragadja Dionüzoszt. Zeusz Dionüzosz segítségére sietne, őt is elcsípi.) Jöhettek ketten is, húszán is! Kinyomom belőletek a szuflát, csirkefogók! (Zeusz és Dionüzosz jajveszékel.) ZEUSZ: Na! DIONÜZOSZ: Eressz! ZEUSZ: Szentségtörő! DIONÜZOSZ: Vadbarom! ZEUSZ: Fáj! Mi ütött beléd?! ARÉSZ (leteperi, összecsomagolja őket): Szentségtörő? Vadbarom? Szemtelen - kedtek? Pimaszkodtok? Vallattok? Most szétverem a fejeteket! (Nyakuknál fogva összeütögeti a fejüket.) ZEUSZ: Júj! Fáj! DIONÜZOSZ: Eressz! ZEUSZ: Kezet emelsz a teremtődre? ÁRÉSZ: Adok én nektek teremtőt! Ezentúl egyedül leszek isten. DIONÜZOSZ: Vagy együtt, vagy sehogy! ÁRÉSZ: Még mindig pofázol? Megállj! (Fogást keres Dionüzoszon, de az kicsússzon a kezéből.) DIONÜZOSZ (gurulva menekül Ár ész elől): Ha egy is meghal közülünk, többé nem hiszik el, hogy halhatatlanok vagyunk, te ökör! ÁRÉSZ: Majd elhiszik a puskámnak! (Utánavetődik, de most Zeusz szabadul ki, és rögtön fejbevágja Árészt egy korsóval. Árész elhanyatlik.) ZEUSZ: Te jó isten, mit csináltam! (Letérdel Árész mellé, élesztgeti.) DIONÜZOSZ: Kibírja a csontfejű, ne félj! 10. jelenet Még Zeusz mondatánál mélyen meghajolva belép a két Katona és Héra. A Katonák nem látják a tépett, földön kuporgó, fekvő isteneket, csak a lány. KATONÁK: Legfölségesebb Istenek! I. KATONA: Ez a lány akadt... 11. KATONA: de ez se lány már... I. KATONA: sajnos... HÉRA nevetgél az isteneken. DIONÜZOSZ: Ott maradtok! Aki fölemeli a fejét, halál fia! Megfordultok, kimentek! Zeusz Dionüzosz segítségével föltámogatja az ájult Árészt. A Katonák kimennek. Héra egyre jobban nevet. DIONÜZOSZ: Te meg miért nem mentél ki? Mit vihogsz? (Pofozza Árészt, akinek a feje erre-arra nyaklik.) HÉRA (kacag) DIONÜZOSZ: Elég! ZEUSZ: Te lány! (Megragadja Hérát.) Hallgatsz el rögtön! DIONÜZOSZ: Uram! (Nem bírja el a nagytestű Árészt, aki eldől.) HÉRA (fölfogja, hogy bajban van): 441
