Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - Páskándi Géza: Másnap, vagy az alibi (színjáték)
rem, nagy a zaj. „Hongoinak a tücskök” — ahogy az író mondaná. (Heherészés.) MÁNGOR: Mángor József, szobrász és keramikus. Gyakori vendégük vagyok. PINCÉR: Nem emlékszem, kérem. (Hideg.) MÁNGOR: Szakállam van, őszes szálakkal. PINCÉR: Annyi a szakállas fickó manapság. MÁNGOR: Sose fogyasztok hatvan forintnál többet. S mindig tizenöt forint borravalót adok ... PINCÉR (kis szünet után): Ja, a művész úr. Minden fél literhez rendel egy tepertőspogácsát. Ahány fél liter, annyi tepertőspogácsa. Hogyne emlékezhetne... Üdvözlöm! Mit parancsol ? MÁNGOR: Nem emlékszik, tegnap hány órakor mentem el maguktól? PINCÉR: Hogy hánykor tetszett elmenni? (Furcsálló.) De hiszen annyira nem tetszett... hogy is mondjam ... derűs állapotban lenni, hogy ne emlékeznék ... MÁNGOR (feszült): Én emlékszem pontosan. De fogadtam egy barátommal az időpontban. PINCÉR: Ja fogadás, az más. Hát mi tízkor zárunk, önnek mint gyakori vendégnek még körülibélül fél órát, negyven percet engedélyezhettünk ... Amíg a blokkokat számoltuk. Vagyis legkésőbb tíz óra negyvenkor. MÁNGOR: Tehát semmiképp sem maradhattam tizenegy után? PINCÉR: Mondja meg a barátjának, hogy ön győzött: már jóval tizenegy előtt elment. Gratulálok a memóriájához! Lóversenyre nem jár? Máskor is így fogadjon! így érdemes. Elnézést, de hívnak... Minden jót! (Leteszi a kagylót.) (Csend. Járkál. Mormol.) MÁNGOR: Fél tizenegy... Tízkor zárnak — ezt én is tudtam. Meg kell változtatnom a módszert. Ügy kell viselkednem, mint aki biztosan tudja, hogy ott járt, mert akkor... akkor nem vezetik félre. így ugrathatják is az embert a barátai. Rossz tréfából. Meg akarják leckéztetni. Igen, meg. kell változtatnom a módszert. Nagyon fontos a módszer megváltoztatása, roppant fontos. (Lázasan tárcsáz. Egyre gyorsabban, türelmetlenebbül beszél.) MARGIT: Halló! MÁNGOR: Margit? Itt Mángor... Szia. MARGIT: Ö! Hogy jutok eszedbe? Talán rosszul aludtál, s vélem álmodtál. Halljuk az álmot! Várj, idehozom a kávét. Nem zavar, ha közben szürcsölök? Imádom a szimultán élvezeteket! Beszélj ! MÁNGOR: Ma éjjel fölhívtalak. S amikor te azt mondtad ... MARGIT: Várj csak: ez érdekes! Ugyanis ma reggel javították meg a telefonomat. No de félre a tréfával, haragszom rád. MÁNGOR (hízelgőn): A lyoni selyempizsamád is haragszik? MARGIT: Képzeld, az is. (Szürcsöl.) Szürcsölök, nem zavar? De még mindig abból a kis japán csészéből... ez enyhítő körülmény, nem? MÁNGOR: Segíts rajtam, Margit! Feszült vagyok, vibrál minden idegem. MARGIT: No persze: az éjjel nem sikerült fölhajtani semmit, hát most jó „az a rongyos régi” is. MÁNGOR: Nem, ne érts félre. Feltétlenül tudni akarom: fölhívtalak én téged ma éjjel? MARGIT: Mondom, hogy rossz volt a telefon. Márpedig te hívás nélkül sosem jössz. Nem szeretsz potyára fáradni. Különben sem lehettél nálam. MÁNGOR (a lélegzete is eláll): Miért? MARGIT: Miért? Nem mindegy? MÁNGOR: Most nem. Segíts rajtam! (Fojtott kétségbeesés.) Miért nem lehettem nálad? MARGIT: Logikus. Mert te épp másutt voltál. (Kis csend.) MÁNGOR (elakadó szóval): Hol? Szerinted hol? MARGIT: (Kínozza.) Mindent tudni akarsz, mindent, maximalista vagy . MÁNGOR (fölhördül): Miért nem lehettem én nálad? Mert te így akarod, mit?! (Agresszív.) MARGIT: Nem akarom így. Volt nálam valaki. (Apró büszkeség.) 34
