Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Czakó Gábor: Aranykor (színmű)
II. KATONA: Aztán meg szedni a lányokat. JÓKÉ (észreveszi a katonákat): Ezek alighanem akarnak valamit. I. KATONA: Már alig maradt egy-kettő... II. KATONA: akit nem próbáltak ki őszentségeik... I. KATONA: mert minden éjszakára új kell nekik ... HÉRA: Csakugyan. Ugorjide és Ugorj - oda. Mókás fickók, nem? JÓKÉ: Gk kísérték Prométeuszt is. (Elengedi Hérát. A Katonák közeledtére fölhátrál a templomlépcsőn.) I. KATONA: aztán egyszer csak elfogynak ... II. KATONA: süthetjük a tudományunkat, mihez kezdünk? I. KATONA: Visszük a púpos Reát! II. KATONA: Idesüss, hékám! Egy már akadt! I. KATONA: De Héra Prométeusz úr kedvese! II. KATONA: Számít az? Hol találsz te itt szüzet? I. KATONA: No de a púpos Reá! II. KATONA: Ki is dobnának vele! Vagy le a szikláról! I. KATONA: Viszont Prométeusz úr... II. KATONA: mármint ő ... ? I. KATONA: Ha netán megharagszik... II. KATONA: Tud ő még haragudni, gondolod? I. KATONA: Megint igazad van. II. KATONA: (megfogja Héra kezét): Na, gyere szépen, húgom. HÉRA: Mit akartok? I. KATONA: Mi éppenséggel semmit... II. KATONA: Legföljebb Zeusz úr. HÉRA: Zeusz úr? II. KATONA: ö bizony. HÉRA: Mit akarhat tőlem? II. KATONA: Amit a többitől! (Nevet). HÉRA: Azonnal eresszetek el! Parancsolom ! II. KATONA: Nekünk nem tudsz,.. I. KATONA: Mert mi csak engedelmeskedünk ... HÉRA: Nem tudjátok, hogy én Prométeusz menyasszonya vagyok? II. KATONA: A parancs viszont Zeusz úré... I. KATONA: Valamint Dionüzosz úré. II. KATONA: És ha ők parancsolják, hogy menni kell... HÉRA: Nekem nem parancsolnak! I. KATONA: Ne tolj ki velünk! II. KATONA: Mert nekünk mindenképp muszáj téged a palotába vinni. I. KATONA (súgja): Az a parancs, hogy az ellenállókat kényszerítsük! II. KATONA: És ez csuda kellemetlen lehet... I. KATONA: nemcsak nekünk... II. KATONA: hanem neked is. Ne si- valkodj már, mert a szádra ütök! HÉRA (lelöki magáról a Katonák kezét, megindul): Arra nincs parancsotok, hogy potyázzatok! II. KATONA: a parancsnak... 8. jelenet Dionüzosz és Zeusz egymást átölelve sétál be a trónterembe. ZEUSZ: Az én türelmem is véges. Nincs pohár, amely be ne telne egyszer. DIONÜZOSZ: Nem hibáztatlak, de az atyai szeretetet bővebben kellett volna fűszerezned atyai szigorral. ZEUSZ (isteni pózban): Kizárólag magára vethet! Ö akarta, hogy kitöröljem a történelemből! DIONÜZOSZ: Vitathatatlanul... bárha- nem... ZEUSZ (gyanakodva): Bárhanem? DIONÜZOSZ: Ámbátor. ZEUSZ: Tudhatnád, hogy gyűlölöm a határozatlanságot. Még ilyen kötőszavakban vagy micsodákban is! DIONÜZOSZ: Egyetértünk, nagyuram, nöhaviszont... ZEUSZ: Nohaviszont? DIONÜZOSZ: Alighanem hasznos len439
