Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Czakó Gábor: Aranykor (színmű)
ha föllépsz ebben a szerepben, Dinó bácsi. ZEUSZ: Terólad meg majdnem megfeledkeztünk. ÁRÉSZ: Ö nem lehet isten! PROMÉTEUSZ: Eszem ágában sincs részt venni a süket tréfátokban. ÁRÉSZ: Nem is tűrném, hogy utánam tolakodj az égbe. DIONÜZOSZ: Viszont közönséges halandó se lelhet... (Zeuszra néz.) ZEUSZ: Hiszen hozzánk tartozik. DIONÜZOSZ: Megvan! Prométeusz, te legyél afféle félistenecske, manó, kohold ... ÁRÉSZ: Ez a lakli? DIONÜZOSZ: Majd Titánnak nevezünk. ÁRÉSZ: Jönnek! 3. jelenet Beóvakodik a Király, a Főpap és Herak- lész. Leborulnak a trón előtt, köpenyüket magukra terítik. KIRÁLY: Hatalmas urak! FŐPAP: Istenek királya! HERAKLÉSZ (nyög) ZEUSZ: Melyikőtök a király? KIRÁLY: Én, legfelségesebb isten! (Kikukkant.) Porszem a sarud alatt! ZEUSZ (kinyújtja a lábát): Ez neked saru, te tökfej? (A Királyék lapulnak, Heraklész nyög.) Mit csináljak velük? ÁRÉSZ: Papapam!? DIONÜZOSZ: Csigavér! (Meghajol Zeusz felé.) Ha megengeded, uram. (Körbejárja a hasalókat, belerúg Heraklész- ba.) HERAKLÉSZ: Jaj nekem! Végem van! Jaj, anyáim! DIONÜZOSZ: Na. Végre tudom, hogy melyik az eleje. Állj föl! Hogy hívnak? HERAKLÉSZ (föltérdel): Heraklésznek, nagyúri De nem én vagyok a király, hanem az apu! (Visszabújik.) DIONÜZOSZ (lerántja a köpenyt a Főpapról): Te ki vagy? FŐPAP: Zénó ... Főpap ... kegyelmes Isten! DIONÜZOSZ: Szóval a helyi varázsló. Gondolom, egyben főminiszter is. Állj föl, ha velem beszélsz! És ne reszkess! Én a jókedv és a vidámság istene vagyok! FŐPAP: Rögtön sejtettem, Fényességes Uram! (Óvatosan föláll.) DIONÜZOSZ: Istenfélő népek vagytok ti, akhájok? FŐPAP: Az egész világon nincs nálunk istenfélőbb nép, uram! Mi reggel, délben, este imádunk és áldozunk! DIONÜZOSZ: Helyes. Napközben mit csináltok? FŐPAP: Napközben is imádunk, Öröm Forrása! DIONÜZOSZ: Alacsony lehet itt a termelékenység! (A Főpap nem érti.) Nem dolgozhattok túl sokat. FŐPAP: Látástól-vakulásig, uram! Gyönge a földünk, sok munkát követel... ZEUSZ: Ha folyton dolgoztok, akkor mikor imádtok? B’ŐPAP: Munka közben is. Nekem például egyenesen az a dolgom, hogy imádjak. Én mutatom be az áldozatokat. Nem dicsekszem — hisz tudjátok — : mi neveljük a legjobb illatú kecskéket az egész Égei-tengeren. ZEUSZ: Miféle kecskéket neveltek? FŐPAP: Illatosakat. (Az „Istenek” megrökönyödnek.) A mi kecskénk húsa a legillatosabb az áldozati máglyán! DIONÜZOSZ: Aha! ZEUSZ: Utálom a kecskehúst. FŐPAP: Kronosz Atya szerette... ZEUSZ: Én utálom! FŐPAP: Ezután majd bárányt áldozunk, Legfölségesebb úr! ZEUSZ: A birka még büdösebb. FŐPAP: De Kronosz Atya ... ZEUSZ: Ne Kronosz Atyázz nekem itten, mert agyonváglak! ÁRÉSZ (amíg a Főpap meghajol, odasúgja Zeusznak): Az elején ne válogassunk, Uram. Jó nekem akármi, csak hozzák gyorsan! 429
