Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 4. szám - Simonffy András: Kompország katonái IV. (történelmi kollázsregény)

Kroll Egon hadapród-őrmester Korponai Károly hadapród-őrmester Bolvári Ödön hadapród-őrmester — és valószínűleg Major János zászlós. A tizennegyedik tiszt nevét, sajnos, máig sem sikerült felkutatnom. Eddigi megállapításaim szerint Miklós László az Ung- völgyét védő III. hadtest körzetében jutott el a 6. hadosztály parancsnokához, Karácsony vezérőrnagyhoz, Györbíró Ferenc és Kondás Barnabás pedig a Vecsa völgyét védő V. hadtest körletébe jutott, Algya-Papp vezérőrnagyhoz. A parancsot átvivő tisztek önfeláldozó magatartása a kívánt hatást, termé­szetesen, nem érte el. A velük szembeni eljárás különböző volt. Volt, aki éle­tével fizetett, volt, akit börtönbe vetettek, volt, akit — rövid vizsgálat után — hátországi szolgálatra osztottak be. Miklós Béla is rádöbbent arra, hogy az átküldött parancsoknak nincs fo­ganatjuk ... Végérvényesen tudomásul kellett vennünk, hogy a kormányzói proklamáció elhangzásának napján — német támogatással —• nyilas hatalom- átvétel történt a fővárosban, mégpedig sikerrel. De azt, hogy Horthyt magát is elhurcolták, még akkor sem tudtuk. A délutáni órákban beérkezett a moszkvai magyar fegyverszüneti bizott­ságtól Széntiványi Domonkos követ és Nemes József őrnagy. Előbbi a fegyver­szüneti bizottság diplomata tagja volt, utóbbi pedig annak a tolmácsa, akit a kormányzó írásos meghatalmazásával kellett néhány nappal korábban áttétet­nem a frontvonalon. E meghatalmazás alapján Írhatta alá a fegyverszüneti bi­zottság az ideiglenes fegyverszüneti megállapodást, mely azonban az időközben Budaspesten lezajlott események következtében már nem volt életbe léptethető. Szentiványi ismertette az ideiglenes fegyverszünet feltételeinek főbb pont­jait: 1. A magyar hadsereg megtartja teljes fegyverzetét, és azt a németek ellen fordítja; 2. A magyar hadsereg és közigazgatás kiüríti a Magyarorsaág által 1938. ok­tóber elseje után birtokba vett területeket. 3. Magyarország végleges határairól a békeszerződés fog dönteni. Hadseregparancsnokomnak és nekem az első pont volt a legfontosabb, mert ez nem fegyverletételt jelentett, hanem a hadsereg megtartását, és a magyar nemzet érdekében történő alkalmazását tette lehetővé. Fegyverletételbe sohasem tudtam volna belenyugodni, és bizonyos, hogy an­nak végrehajtásában szerepet nem is vállaltam volna. Miklós Béla célja az 1. magyar hadsereg átállása volt. Amikor pedig ezt a célt már nem látta elérhetőnek, egy alakulat megszervezésén fáradozott, amely­nek tagjai az ő felhívásának hatására (röpcédulák, rádióbeszédek) a Vörös Had­sereghez átállott magyar katonák, valamint a szovjet hadifogoly táborokban lévő magyar hadifoglyok egy része lettek volna. Nem rajta múlott, hogy az át­állott magyar alakulatokkal, illetve az egyénileg átjövőkkel nem rendelkezhe­tett, hadifoglyokkal pedig nem érintkezhetett. Sikertelen badseregszervezési kísérletek után tehát Moszkvába vittek min­ket, ahol csatlakoztunk a Faragho-féle volt fegyverszüneti bizottsághoz. Ide ér­kezett meg később — kalandos úton — Vörös János is, majd november köze­pén édesapád, immár az illegalitásba kényszerült baloldali pártok és a katonai ellenállási mozgalom nevében. De addigra én már ismét a 4. Ukrán Front főhadiszállására kerültem, és így Moszkvában már nem találkoztam vele. 360

Next

/
Oldalképek
Tartalom