Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Kiss Anna: Boldog változat
EDE ŰR (sértetten): Ké-rem ... ! KRISTÓF: Nem érti, hogy színész vagyok?! Színész!!! Shakespeare 'kölyke ... ! Más súlycso-port... ! NYENYERÉS: Mii szarakodik itt ezzel a sztepp-majszterrel... ?! Köpülőf a! Mondom! Le se ültetik érte! (A fejére bök.) Vár-jón csak... ! (Nyavalyatörőst játszit. Ede úr elinal, a nyenyerés utánakiált.) Híhihiihi! Akar ilyen lenni?! Szálljon meg a valahai Kékmacskában ... ! Híhihihi! Nem tehetek ró'a, mester, szép az élet! Vásárok, kocsmák, piacterek... ! Színpad az egész világ ... !!! (Kalaplengetve.) Igaza volt. KRISTÓF: Hanem te nagy ripaes vagy. NYENYERÉS: Híhihihi! Istenkém, nagy pipacstól lestem el a szakmát... Viszont hiányzik egy tándkar...! Az Ede-féle .. . ! Nem gondolja? Mért nem akar maga egy tánckart ?! Mi? Híhihihi! (Balról a fazekas szalmakalapban. Leül, térdei közé lógatja a fejét.) FAZEKAS: Jónapot. NYENYERÉS: Magának is. (A fazekas legyint, hüvelykujjával maga mögé bök.) Egy szekér ripityára tört köcsög .. . ! De fura. Bomba esett ebbe ... ?! FAZEKAS: A fene. Az esett bele. NYENYERÉS: Na de ki csinálta ... ?! FAZEKAS: Mit gondol? B emutaíko ztak ? KRISTÓF: Tiszta munka. FAZEKAS (üti a fejét két ököllel): Nem értem! Semmi okuk nem volt rá! NYENYERÉS: Ennyi drága portéka kampec, de neki az fáj, hogy nem érti. .. ! Katasztrófa totális, elmélet nuku. Szívszakasztó, n em ?...! KRISTÓF: Csillapodj. 319
