Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Kiss Anna: Boldog változat
DINNYEÁRUS: Máshol tegyék-vegyék magukat! Hat forint a dinnye! Hat! GYEREKEK: Komédiások! Ni, komédiások! (A nyenyerés kitolja a színről a diny- nye maradékait, lekapja a kalapját, meghajol, egy gesztus Kristóf iránt. Leáll a forgás, hamarjában kis tér keletkezik.) NYENYERÉS: A tanító, a pap, a kántor, Örzse, a huszár meg az ördög! (Tekeri a nyenyerét.) A TÖMEGBŐL: Huhúú! NYENYERÉS: Kell egy szoknya! (Előretuszkolnak egy sokszoknyás kofát, „hámozzák”. Megvan a szoknya.) KOFA: A bukszáin! (Röhögés, előkerül a szoknyából a buksza, „vándorol” visszafelé. A nyenyerés beöltözik. Fejkendő is kerül, két csuportól megcsöcsösödik.) A TÖMEGBŐL: Buhúúúúúúú! NYENYERÉS: Egy köpülő, meg három zsák! A TÖMEGBŐL: Van! NYENYERÉS: Meg segítség, mert mindenre ketten vagyunk! HÁROM LEGÉNYKE: Ehun! NYENYERÉS: Jóféle nép ez! Csak e l ne rontsák! (Leül, előre meredeznek a lábai, maga elé állítja a köpülőt.) Na Kezdődhet! A tanító, a pap, a kántor, örzse, a huszár meg az ördög! (Tepsik, mozsarak, tetszésnyilvánítás. Savanyúra állítja be a képét.) Én édes istenem, lásd, de nagy sorsra juttattál, hiába, hogy igen jó, igen alkalmas uracskát adtál, bajusza hét öles, amúgy is emberes, ha elvitted huszárnak, én-velem mi lesz? Akármi kis húsocskát, akár csak egy púpocskát, a nyekegős tanítót, vagy a borissza kántort, juttass naponta egyet! Egyébiránt Istvánom hűséggel haza várom, s ha még egy vastizest is naponta ide tesznek (Hogy ti. ingébe, a csuprok közé.) megtérül minden károm! (Kristóf abroszban betipeg mint angyal.) ANGYAL: Azt üzeni az isten, 314
