Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - Zelei Miklós: A gótika határán (vers)
üresen kattannak győzelmeim üvöltenek a lélek szirénád ódát ódát ódát elégiák vaskörmű gyermekeihez mit temetett el mit forgatott ki ez a rezgés borzalmak mengyelejev rendszerében hová helyezzem emlékeit a kövek alól az aluljárókból a telefonkönyvből a gádorból a lefolyóból a fiókokból száll a harangszó patkányszemek pusztulás szentjánosbogarai ÓDÁT AHHOZ AKI AZ ELSŐ VILLANYOZÓGÉPET FÖLTALÁLTA reggelizik egész nap reggelizik ahová a csészét rakja ott éjszaka van ahová kilöttyinti a teát onnan a kémények se az S O S jelzések se látszanak ki a villanygépek nem szennyezik a környezetet gázálarccá változik az arc kiissza a folyókat füstölt földnyelvet eszik és megtörli száját egy kontinenssel 222
/
