Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - Simonffy András: Kompország katonái I. (történelmi kollázsregény)
sor került, eléggé közömbösen, sőt, kimondott unalommal hallgattuk az előadót. Nem emlékszem rá, hogy egyszer is „belelkesültünk” volna ezektől az oktatásoktól, ami végül is nem volt meglepő: konkrétumok helyett fráziszuhatagot kaptunk. Így politikailag teljesen tájékozatlanok maradtunk, ugyanakkor egyre nagyobb zavarba jutottunk: a frázisokkal színezett rózsaszínű köd mögül egyre fenyegetőbben rajzolódott ki a véres valóság. Katonáink otthoni életkörülményeit megismerve, döbbenettel kellett tapasztalnunk, hogy a rév: ziónál sokkal sürgetőbb lenne a mély társadalmi különbségek megszüntetése, és arra is rá kellett ébrednünk, hogy a revíziós célokat követve belesodródtunk egy olyan háborúba, melyre nem voltunk felkészülve, s amely végpusztulással fenyegeti a nemzetet. S amikor a kormányzó proklamációja, majd a nyilas hatalomátvétel nyomán teljesen világossá vált előttünk a katasztrófa, a tiszti etika és közösségi szellem önmagában nem adhatott útmutatást a helyes cselekvésre. — Ennyi? — Ennyi az idézet. — A revízióról azért nehéz beszélnem, mert te már egészen más világban nőttél fel, s bizonyára azok legtöbbje is, akiknek írsz. De próbáljuk meg. Az I. világháború befejezése az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását jelentette. A különböző békeszerződéseket Párizs mellett, Versailles-ban írták alá. A győztesek diktáltak most is, ahogy mindig. Hogy s mint, miért? Utána lehet olvasni, könyvtárnyi irodalma van. A ránk vonatkozó békeszerződés, amelyet egy Trianon nevű kastélyban írtak alá, a maga nemében páratlan volt addig: a magyar lakosság egyharmadát elcsatolták az anyagországtól. Nem csak „büntetésből” (pl. a Tanácsköztársaságért), hanem azért is, hogy az akkor utódállamoknak nevezett országok kényelmes határokhoz (Duna) vagy határmenti vasútvonalakhoz (Ipolyság, Kassa—Sátoralj aúj hely—Csap—Királyháza—Nagyvárad— Arad) stb. jussanak. Ez, érthetően, országos felháborodást váltott ki. Sőt, kétség- beesést. Nem volt család, amelyet ne érintett volna. De érintette a gazdasági életet (azóta vagyunk „nyersanyagokban szegény ország”), szétzilálta az út- és vasúthálózatot. Az őszirózsás forradalom köztársasága 1919 márciusában a későbbi trianoni határokat előszörre tartalmazó Vyx-féle antant jegyzék elleni tehetetlen felháborodásában adta át helyét a Tanácsköztársaságnak, szovjet katonai segítségben bízva az előnyomuló antant hadseregekkel szemben. S vajon a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege nem a leendő határok ellen tiltakozva harcolt-e előbb a cseh légiók, később a románok ellen? A Tanácsköztársaság leverése után Horthyt is ez a felháborodás ültette kormányzói székbe. A „szegedi gondolat” nem jelentett mást, mint szítani, ébren tartani revíziós igényeinket. Horthy ezeket az igényeket a „magyarság leghatalmasabb történelemformáló eszményévé” tette. Az is lett. De mihelyt azzá vált, már el is torzult, átcsapott irredentizmusba, s onnan már csak egy lépés a sovinizmus, tehát a magyarságnak mint felsőbbrerdű fajnak agresszív előtérbe állítása, a környező népek elleni gyűlölet szítása. Lehet, hogy bőnöm, de nem szégyellem ma sem: nekem is fájt a trianoni béke. Ahogy fájt egész nemzedékemnek. Gondold csak el: akkor kezdtem iskolába járni, amikor a Monarchia összeomlott, s akkor fejeztem be tanulmányaimat, amikor a pádból már egyenesen a frontra mehettem. Belém ivódott egész életemre az, amit a debreceni református főgimnáziumban nyolc éven át annyit hallottam emlegetni: a trianoni határok annyira igazságtalanok, hogy azokat 11
