Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - Simonffy András: Kompország katonái III. (történelmi kollázsregény)
16. Horthy Miklós 1944. október 16-i nyilatkozata: A magyar törvényhozás két háza Nagyiméltóságú Elnökéhez! A magyar országgyűlésnek kormányzói üdvözletemet! A magyar történelem súlyos és nehéz órájában ezennel kinyilatkoztatom azt az elhatározásomat, hogy a hadvezetés eredményes folytatása és a nemzet belső egysége és összefogása érdekében kormányzói tisztemről lemondok és a kormányzói hatalommal kapcsolatos minden törvényes jogomról. Egyidejűleg Szálasi Ferencet a nemzeti összefogás kormányának megalakításával megbízom. ( ■ Horthy 17. — Szálasi Ferenc naplójából: Október 14:... PV (= pártvezér — S. A.) felvetette a következő gondoliatmenetet: felveti a kérdést, ki fogja megnyerni a háborút, ha Németország azt történetesen elvesztené; véleménye szerint ebben az esetben a háborúnak csak két győztese volna: Moszkva és Tokió, mert jogosan feltehető, hogy Európa nem plutokrata rendszerbe fog kívánkozni, hanem forradalmával a legnagyobb lehetőségeket nyújtja Moszkvának, forradalmával nem fogja megengedni a plutokrata zsoldoshadak előrenyomulását Közép-Európa felé; ebből a meggondolásból adódhat az a kérdés, hogy 1945-ben a szövetségesek közötti viszony milyen tényhelyzeteket fog teremteni; felmerül tehát a jogos kérdés, hogy a katonapolitikai kívánságok és a diplomáciai kívánságok a továbbiakban is fedni fogják—e egymást, vagy pedig széjjel fognak válni, és nem fognak-e új erőhelyzetet teremteni nemcsak Európában, hanem egész földgömbünkön is; PV meggyőződése, hogy abban az esetben, ha Németország kiesne a háborúból, a következő huszonnégy órában Japán legszorosabb szövetségi szerződést kötne a Szovjettel, mert ez realitás, és a japánok ebből a szempontból igen hidegen és józanul mérlegelik a helyzetet, amit PV teljesen jogosnak tart; mindebből pedig az következhetne, hogy a német diplomácia és London között egyetértésre kerülhetne sor, és ez a tény volna az, ami azután természetesen a helyzetet világviszonylatban is a legteljesebben megváltoztatná; PV megjegyzi, hogy csak mint gondolatot vázolta az egészet, amivel azonban foglalkozni kell, mert a jelenlegi katonai helyzet ilyen lehetőség kialakulását nem teszi lehetetlenné; Haller dr. válasza lényegében az volt, hogy még túl korai lenne ezekről a dolgokról eszmecserét folytatni, egyelőre az a fontos, hogy mindünkét ellenség rákényszerüljön annak a belátására, hogy Németországot még egyesült erővel sem tudják legyőzni... Október 16.: PV koalíciós kormányt alakít és ennek segítségével a rendszerváltozást az országban végrehajtja. 18. — Hitler Miklós Bélához (1944. július 24): További fejtegetései során a Führer az arcvonal jelenlegi helyzetéről beszélt. 1943-ban és azt megelőzően sakkal előnyösebben álltak a frontok, de 1945-ben a maihoz viszonyítva valószínűleg ismét kedvezőbb kép fog kialakulni. 215
