Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 2. szám - Takács Imre: Följegyzés - 79, A varjak, Madzag a mennyezet alatt (versek)
Edgar Allan Poe hollójával beszélnivalóm nincsen. S nem haragudna ő ezért — csőd ül a csönd-kilincsen. A holló mit mondana, ha nincs erőm áttenni, amit mondjon. Költészet-fuvolába gyűlt az erőm, most omlik gyengeségem ugyanabból. Magamnak adtam gondot, hogy gondosan tanulmányoztam mindent, mi érintett. Végigjártam az utat szorgalmasan, de nem maradt mögöttem semmi nagy tett. írógépemet töröm egyszer össze, mint átkozott borivó poharamat. Lennék a hegyen inkább cserszömörce, galagonya bokor vagy kökénymag! Értelem-szerű létem gyűlölt. Gyűlöletes értelem-szerű létem. Nem ismer, hogy kívánna, csak tűr a föld. így ha van is értelmem, nincs értelmem. Ó, pedig áprilisi színeivel szép ez a novemberbe hajló idő! Átláthatok innen a megyehatár esetleges kanyarodása fölé. A varjak, a fekete varjak semmit se jelentenek. Időjárási jelenség, hogy ők most itt röpködnek.
