Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 2. szám - Simonffy András: Kompország katonái II. (történelmi kollázsregény)

lem, hogy döntött: le fog mondani. S hogy értesítsem miniszterhelyettesét, jöjjön be hozzá egy megadott időpontra. Ezzel hazaindult, hogy kipihenje magát.

12. — Nagybaczoni Nagy Vilmos: A kormányzó a következőképpen beszélte el Hitlerrel való tárgyalását és összetűzését:

Amidőn 18-án Hitler fogadószobájába lépett, ott Hitleren kívül jelen volt Schmidt, Hitler bizalmasa is. Mikor ezt a kormányzó észrevette, csodálkozását fejezte ki Hitler előtt, hogy a beszélgetésen más is jelen van, holott ő arra kérte Hitlert, hogy négyszemközt tárgyaljanak. Erre Hitler Schmidtet kiküldte a szobából. Majd szemrehányásokkal illette Horthyt, hogy a magyar kormány tárgyal az angolszászokkal, és cserben akarja hagyni a németeket. A kormányzó tiltakozott e vád ellen, Hitler azonban makacsul megmaradt állítása mellett azzal, hogy neki erre vonatkozóan bizonyítékai vannak. Horthy következetesen állította, hogy ez nem igaz, s a végén azt is mondta, hogy szavát adja rá, hogy amíg ő a kormányzó, Magyarország nem hagyj t el a németeket. Hitler még erre sem volt hajlandó nézetét megváltoztatni, sőt, még azt is mondta, hogy a magyar kormány azon dolgozik, hogy az angolszászokhoz, tehát a baloldalhoz csatlakozzék. Ö V már meg is tette az előkészületeket, hogy ezt a német csapatok bevonulásával megakadályozza. Közben egy írást tolt a kormányzó elé, melyben arról volt szó, hogy a német csapatok a kormányzó beleegyezésével, közös elhatározás alapján vonulnak be Magyarországra. Horthy félretolta az előre odakészített iratot, tiltakozott az ország megszállása ellen és az ellen is, hogy Hitler még akkor is megmaradt vádja mellett, amidőn ő szavával kezeskedik annak alaptalanságáért, majd kijelentette, hogy Hitlernek nincsen joga ahhoz, hogy szavaiban kételkedjék. Ezután elhagyta Hitler szobáját.

Eltávozván közölte a történeteket kíséretének tagjaival. Ekkor jelentették, hogy fáradjanak le az ebédhez, mire a kormányzó azt mondta, nem vesz részt az étkezésen, szobájában akar ebédelni.

Kíséretének tagjai igyekeztek őt erről lebeszélni, mondván, hogy ez Hitlernek, a házigazdának megbántását jelentené, és kérték a kormányzót, mégis vegyen részt a közös ebéden. Végre sikerült is elérni, hogy Horthy mégis lemenjen az ebédhez, mely igen feszült és jeges hangulatban folyt le. Utána az ebédlő melletti szobában Hitler és Horthy újra tárgyaltak, de semmiképpen sem tudtak megegyezni, mert Hitler most is makacsul kitartott vádja mellett. Végül is azzal zárta le a vitát, hogy ezek után lakosztályába vonul, és azonnal elutazik.

Az ezt követő megbeszélésen, melyet most már Szombathelyi folytatott Hitlerrel, Szombathelyi arra törekedett, hogy helyrehozza a teljes szakítással fenyegető helyzetet, mert Hitler le akarta tartóztatni a kormányzót. Szombathelyi Hitler elé tárta, hogy ez a legnagyobb hiba volna. Ez nagy botrányt idézne fel, és Németország Magyarországot végleg elvesztené. Hatalmas propagandaanyagot szolgáltatna ezzel a szövetségesek sajtója számára. Hitler csak nehezen állott el a letartóztatás gondolatától.

A kíséret rábeszélésére Horthy is engedett első elhatározásából, és eltért attól a szándékától is, hogy nem nevez ki semmiféle kor117