Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 2. szám - Simonffy András: Kompország katonái II. (történelmi kollázsregény)
egymásra nézett — nem tudok ma sem meghatottság nélkül emlékezni erre a jelenetre —, aztán sarkon fordult, és menni készült. Hogy beszéltek-e még ott, már nem tudom, mert a telefonhoz rohantam, hogy a Turánról befutott híreket átvegyem. Végül is arra, hogy valóban hány perc múlva távoztak, mind a mai napig nem emlékszem vissza, hiszen nekem akkor a legfontosabb feladatom volt megtudni, hogy Horthy a Turánon van-e vagy sem. De távoztak — Bethlen nélkül. Horthyról semmit nem tudtam meg, de hamarosan újra megjelent a két német. Most már türelmetlenebbül követelőztek: ők okvetlenül beszélni akarnak Bethlen gróffal. Már igazán aggódom. De aggodalmam fölöslegesnek bizonyult, mert Bethlen már nem volt ott. Ezek meg benyomulnak Kállayhoz, s rajta követelik Bethlent, akinek okvetlenül velük kell mennie. Kállay nyugodtan, rendkívül udvariasan azt válaszolja, hogy nagyon sajnálja, de Bethlen gróf már eltávozott, minden bizonnyal pihenni tért. Az igazság az, hogy a miniszterelnökség palotájából lépcső vezetett le az Alagútba, s onnan a légoltalmi óvóhelyekre. De vezetett innen egy lépcső a kormányzósághoz és József főherceg palotájába is. Bethlen tehát lesétált ide, innen fel a kormányzósági palotába, s így a dolog el volt intézve. Amint a Túrán Hegyeshalomra érkezett, a távbeszélőkapcsolat azonnal helyreállt. Végre! Miniszteremet, Csatayt kérem. Fáradt hangon mondja: „Itt a főnök, átadom”. Szombathelyit értette ezen. Természetes, hogy továbbadom a kagylót Kállay- nak, aki a kormányzót kéri. Szombathelyi elmondja, hogy a kormányzó alszik, fáradt. Minden rendben lesz, csak a magyar csapatok maradjanak a kaszárnyáikban. S hogy megegyeztek a németekkel. A Túrán a kora délelőtti órákban, nyolc óra körül befutott Kelenföldre. A kormányzó fogadására kimentek Kállay, Keresztes—Fischer, Bajnóczy, Szent- miklóssy, Lázár (a testőrség parancsnoka) és én is, hogy miniszteremnek azonnal rendelkezésére álljak. (Akkor láttam, hogy a különvonathoz hozzákapcsoltak még két személykocsit, tömve SS-ekkel.) Felálltunk fogadáshoz. A Turániból kiszálló Horthy hozzánk lépett. A katonai előírásoknak megfelelően Bajnóczy mint a honvédség főparancsnokának helyettese jelentkezett, nekem pedig mint a honvédelmi miniszter szárnysegédének kellett volna jelentkeznem. De az éjszakai események hatása alatt (és a meghatottságtól) nem a szabályos jelentkezési formula hagyta el az ajkamat, hanem — midőn a kormányzó nekem is kezet nyújtott — önkéntelenül csak ennyit mondtam: — Isten hozta főméltóságodat! Ettől kezdve a testőrség parancsnoka csak „Istenhozzád”-nak csúfolt. Nem mintha bántott vagy sértett volna ... Mit mondjak még? így éltem át a német megszállást. * Apám meséli: A Turánon, hazafelé útban (éppen Bicskénél) Jagow német követ bémutatta Horthynak utódját, bizonyos Veesenmayer urat, rendkívüli követet és teljhatalmú megbízottat. Tiszteletét tette a kormányzónál bizonyos Kaltenbrun- nel úr is, a Gestapo magyarországi akcióinak későbbi irányítója is. 9. — Veesenmayer Magyarországról, 1943: 1526 óta Magyarország sohasem volt önálló állam, még kevésbé önmagában zárt népi elem. 113
