Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - Páskándi Géza: Egy népmonda feldolgozása (paródiák)
MÄNDY IVAN Kecskekörömpörkölt — teasüteménnyel — Emlékszik, Klárika, amikor Rajnai Gábor volt a Faun a moziban? — Igen, mondta Klári s bizonyságul megmutatta a kecskekörmöket, amelyek a horgolt térítőn hevertek, mint a mozgófényképszínház ittfelejtett emlékei. — Azok a régi jó kecskekörömpörköltek — mélázott a férfi. — Teasüteménnyel — suttogta Klári. — Az volt a jó zaba. Nem a közönséges bolti keksz. — Le is pecsételte az asztalterítőmet — mondta játékos szigorral Klári. Aztán a semmibe bámult. Bámult valamit a semmiben. — Azóta üres lett a ház. — Nincs kacagás — egészítette ki a férfi. — El kell cserélni a házat. A kacagást — állott fel Klári. — Én amondó volnék — mondta a férfi — ne a házat cserélje el, hanem készítsen megint olyan jó kecskekörömpörköltöket, mint régen, s akkor oké lesz minden megint. A fundamentnum a has. Mert akkor megtelik a ház, arra begyűlnek, mint a moziba. Klári (de ismerősöknek csak Angéla) napokig tett-vett, nem lelte helyét. Végre döntött: elindult s vásárolt a hentesnél három és félkiló kecskekörmöt, (ezt mások a kutyusoknak vették, legalábbis azt modnták). Megfőzte, megfüstölte s jégbehűtve kisütötte. Ropogósra. És invitálta a sok idegent utcáról, házból, vidékről, Marsról és Holdról. Kezdetben, mint jó anya nézte, hogyan eszi ez a sok idegen a kecskekörmöt, amit ő főzött. Hogyan majszolnak, csámcsognak, szipákolnak, nyalják ujjúkat. És Angéla ekkor már érezte: más gyúródeszkából van ő faragva, összepakolta a köröm-maradékot, be a horgolt terítőbe, hátára véve batyuját elindult szerencsét próbálni. Kiment a ház az ablakon, novellán. És nem volt már benne Angéla, se semmi. SIMONYIIMRE Avitt nóta egy tavi nimfa keresztjéről* Mintha ülnék ott mutatóban — vártaim a régi mulatóban. Garázdán tört rám Gyula s Csaba: Piszok poéta, pucolj haza! Kergettek volna, hogy a nimfát, amilyet még tó is alig lát —■ ők vigyék rongy vackukra haza, új aranyilfjak: Gyula s Csaba. 1098
