Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - Páskándi Géza: Egy népmonda feldolgozása (paródiák)

A KABARÉ EGYIK JOBBTOLLÜ HUMORISTÁJA Kecsek és Fejő Fejő ül a Nimródban s olvassa a fen­ti pályázati felhívást. Kecsek jön. Fejő: Jónapot, jónapot Kecsek! Mi- zujs? Kecsek: Jónapot, jónapot Fejő! Mi- zujs? Fejő: Itt írják ni... hm... Mondja csak Kecsek, hallott maga a Bala­tonba süllyedt kecske-nyájról? Kecsek: Ja. Az amelyik jól tejel? Fejő: Ó, a marha! Kecsek: Engem ne szédítsen Fejő­kém, most már kecske vagy marha? Fejő: Nézze Kecsek, maga egy kö­zönséges humorista, sőt mi több: egy vicchős, aki valaha jobb tollakat lá­tott. Magáról mindenki tudja, hogy imádja a pénzt. Kecsek: És mi ebben a vicces? Fejő: Ez az: semmi. Hát ezért kér­deztem magától komolyan, érti, ko­molyan, hogy hallott-e a kecskenyáj- pályázatról? Kecsek: És mire pályáznak ezek a — kecskenyájak? Fejő: A kecskenyáj-pályázat egy iro­dalmi pályázat, érti? És sok dohány­nyal jár. Kecsek: Jó vicc: mióta tejel a do­hány? Fejő: Ó a víziló! Kecsek: Csak azt ne mondja, hogy az is jól tejel! Fejő: Kecsek! Érdekli a korpa vagy nem? Kecsek: Maga engem csak ne nézzen disznónak. Fejő: Debilis. Kecsek: Az jobb, mint a szenilis? Fejő (szájbarágós): Az említett pá­lyázat sok pénzzel jár. Kecsek: Várjon csak, erről jut eszem­be: mondja, a SZOT-díj nagyobb vagy a Nobel-díj? Mert már unom a SZOT-díjat, Nobelt szeretnék kap­ni, de nem tudom, megéri-e? Fejő: Idióta! Hát persze, hogy a No­bel a nagyobb, amikor a SZOT-díjat csak a szakszervezet adja. Kecsek: Ez egyáltalán nem így van. 1094

Next

/
Oldalképek
Tartalom