Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - Dercsényi Dezső: Gerevich Tibor (1882-1954) (tanulmány)
DERCSÉNYI DEZSŐ Gerevich Tibor (1882—1954) Miként lehet egy olyan rendkívül sokoldalú, színes egyéniséget, mint amilyen Gerevich Tibor volt, egyetlen tanulmány keretében megeleveníteni, hozzáférhetővé tenni a mai olvasó számára? önálló publikációt érdemelne tudományos munkássága, amely a nagy olasz reneszánsz művészek elemzésétől eljutott a magyar művészet egészének egységes új szemléletéig. Akinek Kolozsvári Tamás és az MS mester életrekeltése mellett a magyar romantika első s mindmáig utói nem ért monográfiáját köszönhetjük. De ugyanerre érdemesítené tanári működése és a korszerű magyar műemlékvédelem megteremtése. Mindhárom téren példát mutatott, tanítványokat nevelt s egyénisége, széles körű ismeretei szinte máig megszabták e területek fejlődését. Külön részletes elemzést érdemelne kultúrpolitikai tevékenysége, noha ezért lehetne a legtöbb kritikával illetni, de a lényeget tekintve itt is példamutató. A művészettörténész ne zárkózzon be elmúlt korok alkotóinak, műveinek lezárt falai közé; részt kell vennie a mai művészet tanulmányozásában, kritikájával segítenie kell fejlődését. Ezt a példamutatását csak egyetlen — igaz, hogy legjobb tanítványa, Genthon István tudta követni, aki egyaránt otthonos volt a középkori, a XIX. századi festészet és a nagybányaiakat követő jeles körtére nemzedék művészetében s ez utóbbit mint kritikus is támogatta. Tartanék azonban attól, hogy ha ily tanuilmjánysorozatra vállalkozna valaki, háttérbe szorulna Gerevich Tibor az ember, az az egyéniség, aki sajátmagát is szinte műalkotássá tudta felemelni. E sorok írója, akit négy éven ót tanított s akinek másfél évtizedig főnöke volt a Műemlékek Országos Bizottságánál, erre is szeretne vállalkozni. Szeretné remélni, hogy sem a tanítványi ragaszkodás, sem a beosztottnak főnöke iránti kötelező tisztelete nem (befolyásolja tollát. S éppen, mert az embert is szeretné érzékeltetni, úgy véli, elmondhat néhány olyan eseményt — hogy ne használjuk a rosszízű sztori kifejezést —, amely talán közelebb visz tárgyának a tudós, a tanár, a művészetpolitikusok és a műemlékvédő egyéniségének kaleidosakóp-szerűen színes képéhez. Szép szál-ember volt, magasnak is mondhatnám, ezért, amikor már testesebb volt, sem -látszott kövérnek. Jól állt rajta a frakk, a zsakett, ami akkoron a cilinderrel együtt elengedhetetlen volt a fontosabb társadalmi eseménynél. Arcát előhívhatjuk tanítványai által 60. születésnapjára kiadott emlékkönyvből, amelynek — tudományos műveinek bibliográfiáján kívül — Kákay Szabó György fotó ardképe az egyetlen személyes vonatkozása. Ügy látszik, a festő jeliemformáló ereje akkor is hat, ha a fényképezőgép lencséjével örökíti meg témáját. Dús, enyhén -őszülő és kissé bodor hajjal övezett fej. Kissé a magasba emelkedik, mintha messzire fürkészné művészetünk jövőjét, saját alkotásaink sorsát. Kiegyensúlyozott jóindulatú derűt szuggerálnak lágyan formált arcvonásai. Nagyon ritkán láttam haragosnak-, akikor is ilyen arccal, szemmel tekintett partnerére, amikor viharok dúltak belsejében. Pedig nagyon tudott szeretni — főként kedves tanítványait, művészeit — de tudott konok következetességgel haragudni, sőt talán gyűlölni is. Rendkívüli sikerei -mellett ez lehetett az oka annak is, 1081
