Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - Simonffy András: Kompország katonái XI. Moszkvai kártyalapok (2) (történelmi kollázsregény)

Több napig tartott az út. A széles nyomtávú kocsikról a román—szovjet határon a román király különvonatába szállítottak át bennünket. (Miklós Béla, mint leendő miniszterelnök rögtön elfoglalta Mihály király szalonkocsiját.) Így érkeztünk meg egy szeles decemberi napon a lebombázott debreceni pályaudvarra.

Egyszer ebédnél, a vonat étkezőkocsijában, ahol az érkezés sorrendjében ültünk le ebédelni, Gerő Ernő került mellénk. Természetesen beszélgetés kezdődött, a téma az ideiglenes nemzetgyűlés körül forgott. Mik az első, legégetőbb teendők és így tovább. A későbbiek során gyakran eszembe jutott ez a közös ebéd. Majd visszatérek még rá. ezen a helyen nincs jelentősége csak annak, hogy vitatkozni kezdtem Gerővel. Ebéd végeztével az a benyomás alakult ki bennem, hogy Gerővel nem lehet vitatkozni. Ö mindent eleve tud, ha ellentmondanak neki, azonnal felfortyan. Ez akkor még meglepett.

Három közlése, illetve — számomra akkor — meglepő kijelentése élesen megmaradt bennem:

— Maguk, magyarok, ezt az egészet jól elrontották — jegyezte meg.

— Magyar Front, katonai ellenállás már régóta nincs, nem tudtak konspi- rálni az urak, az egész mozgalmat felszámolták — közölte.

— A vörös hadsereg ezt a háborút már a magyarok nélkül is megnyeri. Nincs már szükség hadseregre. Elegünk volt a magyar honvédségből — vetette oda.

Mit mondjak? Az események őt igazolták.

Én pedig hamarosan megállapíthattam, hogy moszkvai ténykedésem mérlege a következő:

1. Elvesztettem Tildy Zoltán bizalmát.

2. Magamra haragítottam Miklós Bélát.

3. Vörös János személyében éppen a legnagyobb kerékkötőt támogattam az első napokban.

4. Gyanússá váltam Gerő Ernő szemében.

De — mint látni fogod — mindebből még mindig nem tanultam.

FORRÁSOK

1. — Eredeti kézirat a szerző birtokában.

2. — Eredeti kézirat a szerző birtokában.

(Szent-Iványi Domonkos kézírása).

3. — Eredeti piszkozat a szerző birtokában

(Simonffy-Tóth Ernő kézírása).

4. — Eredeti piszkozat a szerző birtokában

(Szent-Iványi Domonkos kézírása).

5. — Eredeti piszkozat a szerző birtokában

(Szent-Iványi Domonkos és Vörös János kézírása).

A regény következő, Anyám naplója — 1944 című fejezete az Életünk 1977. évi 6. számában, az azt követő Bizalmatlan tavasz című fejezet pedig folyóiratunk 1979. évi 1—2. számában már megjelent. Januári számunkban a regény a XIV. fejezettel folytatódik.

1043