Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - Simonffy András: Kompország katonái XI. Moszkvai kártyalapok (2) (történelmi kollázsregény)

— A moszkvai rádió magyar adásait az emigráns kommunisták szerkesztették, a Külföldi Bizottság irányításával. Velük tehát kapcsolatba kellett kerülnöd, ha másként nem, akkor a rádiószöveged miatt.

— Kértem, hogy hozzanak össze velük, de azt a választ kaptam, hogy erre nincs szükség. A rádióelőadás szövegét a szovjet honvédelmi minisztérium egyik tisztje vette át tőlem, és ő is adta vissza.

— Gyakori a vád, hogy a „magyar uraknak derogált” szóba állni a kinti, emigráns kommunistákkal, s hogy még akkor sem döbbentek rá, hogy fontos szerephez fognak jutni Magyarország jövőjét illetően.

— Ez nagy és szerteágazó téma. Tudtommal a tábornokoknak Molotov „kínálgatta” ezeket a politikusokat. Ők — érthető módon — kerülték ezt a találkozást, tűz és víz nem keresi egymást. De ebben a kérdésben nem is az ő szerepük a döntő. Szent-Iványi, a diplomata azonnal érdeklődni kezdett nálam afelől, hogy Budapesten szóba került-e a moszkvai emigráns magyar politikusok „élvonalban történő szerepeltetése”. Üjra csak arról tudok beszámolni neked, amit Tildytől hallottam azon a bizonyos november 12-i megbeszélésen, s aminek a lényege az volt, hogy ezek a politikusok természetesen haza fognak térni, de vezető pozíciókba helyezésük egyelőre „nem kívánatos”, mert nem lehet pontos képük az itthoni erőviszonyokról, pontosabban: a politikai erőviszonyoknak arról az örvendetes balratolódásáról, és éppen az ellenállásban szerveződő egységéről, amelyet most nem szabad régi sérelmek esetleges megtorlásával szétzilálni. De a lehetőséget meg kell teremteni hazatérésükre, és az itthoni politikai életbe történő folyamatos és zökkenőmentes beilleszkedésükre.

— Történt ezügyben valami?

— Hogyne. De mert meglehetősen ingoványos talajon járunk, ragaszkodjunk most már a dokumentumokhoz. Moszkvából én hazahoztam mindazokat a feljegyzéseket, amelyeket készítettem. Memorandumok, pro memóriák, írásban körvonalazott elképzelések vázlatai ezek, részben a saját, részben Szent-Iványi Domokos kézírásával. Használd fel őket, semmi titok sincs bennük, csak egyre vigyázz: nem tudom, hogy végül is — a sok áthúzgálás, javítás, egyeztetés — után melyik változat került el az illetékesekhez, tehát az esetek többségében a Szovjetunió külügyi népbiztosságához. De arról, hogyan gondolkoztunk mi ott, hogyan láttuk a kibontakozás útját 1944 őszén, mindenképpen tájékoztatást ad. Tehát az emigránsokkal kapcsolatban. Itt van. Szent-Iványi Domokos kézírásával: 2

2. — A Magyarországról politikai okokból eltávozott magyar állampolgárok visszatérhetnek, s a magyarországi politikai pártokban politikai tevékenységet fejthetnek ki.

— Ez aztán kevésnek bizonyult...

— Más kérdés. Feladata volt még az általam vezetett delegációnak — mint már említettem — elismertetni a Magyar Front létezését, mint kormányalakításra egyedül hívatott politikai erőt. Ez volt a legnehezebb feladat. Gondold el: semlegesíteni kellett a tábornokokat; elismertetni Szálasi ellenében Horthy Miklós folyamatos államfői jogait, hiszen másképp nem tekinthető érvényesnek a már megkötött fegyverszünet; meggyőzni a szovjet kormányt arról, hogy a Magyar Front radikális baloldali programja a magyar nép többségének őszinte akaratát tükrözi; egyben éreztetni, hogy Horthy névleges „átmentése” csupán az adott körülmények kényszerítő erejéből fakad; a nyugati szövetséges nagy1039