Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - Simonffy András: Kompország katonái XI. Moszkvai kártyalapok (2) (történelmi kollázsregény)

nay István nevű követségi titkár. Kéri Kálmán már nem. Miklós Béla behívott a szobájába, elmondatta velem kiküldetésem célját, érdeklődött az otthoni helyzetről, egyszóval tájékozódott. De szólni nem szólt semmit, sem az átjövetelével kapcsolatos eseményekről, sem moszkvai tárgyalásáról, sem terveiről. Nem volt kötelessége minderről beszámolni nekem, tehát úgy értsd: nem reagált rá. Bennem fáradt, megtört és bizonytalan ember benyomását keltette. Faragho élénken érdeklődött az otthoni állapotok felől, a németek mozdulatai, viselkedésük, az orosz előnyomulás okozta hangulat, a kormányzói proklamáció elhangzásának körülményei érdekelték. Faragho élénk érdeklődése ellenére az volt a benyomásom, hogy veszett fejsze nyelének tartja az ügyet, birtokaiért aggódott, szidta a németeket, akik frontvárost csinálnak Budapestből. Ügy éreztem, hogy számára abban a helyzetben az a legfőbb, hogy személyére nézve biztonságban van, s hogy küldetése jellegéből eredően még perspektívái is lehetnek a jövőre vonatkozólag. (Megsúghatom neked, hogy egy szép napon a tábornokoknál Moszkvában megjelent egy szovjet tiszt, s aziránt érdeklődött, hogy hol vannak birtokaik Magyarország területén. A megfelelő információk birtokában aztán a felszabadító szovjet csapatok orosz őrséget hagytak hátra e birtokok védelmére, hogy azok gazdái nyugodtan, aggodalmaktól mentesen végezhessék országmentő munkájukat...)

Ott volt viszont Szent-Iványi Domokos, aki a maga diplomata eszével azonnal átlátta a Magyar Front létezésének, és ezzel együtt az én küldetésemnek a fontosságát, s akivel aztán a következő látogatás alkalmával sikerült is „eredményeket elérnünk”: magyarán szólva másnapra ő — Faragho támogatásával és az én beszámolóm alapján — megpuhította a két tábornokot, egy-egy miniszteri vagy kormányzóhelvettes-helyettesi cím odaígérésével le tudta szerelni őket, az új kormánylistára pedig be tudta irni a tőlem — már Kuznyecov közvetítésével Molotovtól is — hallott, a Magyar Frontban vezető szerepet vállaló magyar politikusok nevét. Nekik ugyanis erről ott kint az égvilágon semmiféle információjuk nem volt. Így került rá a kormánylisták egyikére-mási- kára Tildy Zoltán, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kállai Gyula és más, baloldali politikusok neve.

— Ha már Tildy Zoltánt említetted ... Találtam az irataid között egy levelet. Neked címezték. Így szól:

1. — 1945. május 10.: Tisztelt Őrnagy Űr! Valamelyik nap voltam a postabontóban, s ott láttam egy átiratot a Miniszter Elnöktől Miklós (Béla) aláírással Őrnagy Úrral kapcsolatban. Igaz, szóban jobban szeretném elmondani, de itt fut most egy ügydarab az Ig(azoló) biz(ottság)-tól, melyben az Őrnagy Űr beosztása iránt érdeklődik. Ez kapcsolatos a Miklós aláírásos ügydarabbal, vagyis az Őrnagy Űr ellen újabb igazoló eljárást akarnak indítani.

Az ügydb-ot teljes egészében és nyugodtan nem tudtam elolvasni, de az, amit elolvastam, lényegileg a következő:

„M(iklós) az ügydarabon értesíti az Ig(azoló) biz(ottságo)t, hogy Tildy előtte (Miklós előtt) kijelentette azt, hogy ő (Tildy) nem adott megbízást az iránt az őrgy. úrnak, hogy ő (Tildy) nevében tárgyaljon az oroszokkal Magyar Kormány megalakulása tárgyában. Tehát őrgy. úr volt az, aki a magyar kormány megalakulását hátráltatta Moszkvában.”

Tehát ez alapon akarja az ig(azoló) biz(ottság) az újabb eljárást megindítani.

1035