Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - Varga Imre: Boszorkányszombat (verses játék)

Nagy robajjal lehull az égről a hold. Felébredek. Hajnali mozgás az utcán. A nagy ruhásszekrény tántorogva hátrál a falhoz, majd mereven megáll. A vízesés visszaváltozik falitükörré. Szomjasan nyúlok a vizespohár után. Lassú kortyokban fenékig iszom.**

eddig bilincsbe vert figyelmemet tágulni érzém s nyílni, nézni végre a szemem a messze csúcs felé vetettem, mely légi ölül szökött föl ott az égre!

A nap, mely izzón vöröslött mögöttem, árnyékká tört előttem, oly alakban, amint testemmel ellenzője lettem. Megijedtem, hogy egyedül maradtam, s vissza is néztem, mert riadva láttam hogy nincs többé árny a földön, csak

alattam.”*

•Dante: Isteni Színjáték (Purgatőrium III. ének). Babits Mihály fordítása.

••Ennek ellenpontjaként lásd Rilkét: Innom túl sok volna, túl világos. Itt viszont a hősnek éppen világosság kell.

1011

Aki szemes, aki füles, tüstént megváltja a jegyet.

(A Dilettáns, Ábécés, Salabakter és a többiek azonnal a pénztárhoz tülekednek. A Mester int, elindulunk a hajnalfénnyel sugárzó dombra. Egyre halkul a vásár zaja. A dombtető felé közeledve érezzük a csípős hajnali szelet. A Mester előttem meglassította lépteit.)

„Amint láttam, hogy lassabban siet, s méltóságát nem veszti, futva, lépte,