Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 10. szám - Tatay Sándor: Régi urak, volt szegények (elbeszélés)
TATAY SÁNDOR Régi urak, volt szegények Át kellett építeni a badacsonyi házat, ment már szégyene volt a hegynek. Negyvenhétben, amikor készült, csodájára jártak. Ki kezdett akkor építkezésbe? De azóta ellepték a postaút két oldalát szebbnél szebb nyaralók, akad belőlük szétszórtan a hegy magasán is. Praktikusak, és méltán illeti őket a dicsőséges jelző: korszerűek. Dicsőséges és gőgös jelző. Mindennapi használata bizonyítja, hogy sosem volt a történelemnek olyan nemzedéke, mely ennyire büszke lett volna évtizedeire. A korszerűség nem érvényes a múltra, és nem lesz érvényes a kései jövőre sem. Korszerűek mindörökké csak ezek az évtizedek maradnak. Ha majd a föld minden kincsét elgazdálkodtuk, úgy emlegetik ezeket az évtizedeket: a korszerűség kora. Aki romantikus lélek, a múltról álmodik vagy a jövőbe vágják, nyugodjék meg, jókor él, ennél korszerűbbb kor nem lesz soha. Irigyen emlékeznek majd ránk kései utódaink elszegényedett bolygónkon. A szemnek természetesen pihentetőbb volt ez a hegyoldal, mikor először hajóztam feléje valamelyik régi gőzösön. Talán ugyanazon, melyen Eötvös Károly érkezett félszáz évvel elébfo tiszteletreméltó barátaival. Nagyjából ugyanazt láttam akkor még, mint e kiváló férfiak. Tekintélyes, néhol kisebb kastélynak is beillő présházak a domborulatokon. Mind más, és a maga módján mind gyönyörködtető. Bár azokra is érvényes volt már a korszakváltásokra nem hízelgő törvényszerűség, hogy legszebbek a legrégibbek. Az egymástól megnyugtató távolságban álló úri épületek között elszórtan tündököltek fehér tűzfalukkal a vincellénházak. Míg tervezte a magyar középnemesség dicséretében fogant művét a balatoni turisták őse, Eötvös Károly, ezen a hegyoldalon jól érezhette magát. A dunántúli földesuraik, ha adtaik magukra valamit, igyekeztek szőlőt vásárolni, nyári lakot építeni a Badacsony legjobb bort termő és leggyönyörűbb déli lejtőjén. Sofcmindeniben elmarasztalhatok, csak a természet szeretetében nem. Számtalan kis uraság vette körül házát ritka virágokkal, fákkal, nem egy azok közül szerény arborétumnak számít. Tekintsünk csak a Vas megyeiekre. Ezen a hegyen pedig összegyülekeztek a legjobb igyekezetünk. Gazdagságban, rangban különbözők. Akadnak főrangúak és szerény kisnemesék, majd parvenük, de zömükben azok, akik előtt Eötvös műveiben kalapot emel. Különös, hogy legtöbbjük birtokát nem is a második világháború után vesztette 'el. A kisebbek közül sokat elnyelt akkorra a hercegi uradalom s még egy-két, a szőlőért minden áldozatra kész tehetősebb uraság terjeszkedő szőlőbirtoka. A háború után az ősi birtokukat vesztettek közül sokan badacsonyi házukban húzódtak meg, vagy abban sem, csak az egykori vincellérlakban. így lett Badacsony az elmúlt évtizedekben a kisebb-nagyobb dunántúli úri családok rezervátuma. Néhány évvel ezelőtt, Kisfaludy Sándor születésének kétszáz éves fordulóján előadást tartottam a költőről a Badacsonyban felépült járási művelődési házban. Az összejövetelt a KISZ rendezte, jöttek is szép számmal, de az első 844
